2012. június 23., szombat


2010. szeptember 3. (péntek) – szeptember 4. (szombat)

Martfűről pontosan 07 óra 55 perckor indultunk, ahogyan a Grand Tours 4-es számú gyűjtő vonalának (Debrecen-Hajdúszoboszló-Püspökladány-Karcag-Kisújszállás-Törökszentmiklós-Szolnok-Martfű-Kunszentmárton-Szentes-Szeged) menetrendjében szerepel. Felszállók az utánunk következő városokban már nem voltak, így Szegedre kb. 9.20-ra értünk, kevéssel megelőzve a többi gyűjtőjáratot. Már Martfűn a felszálláskor közölték velünk a jó hírt, hogy a szegedi utas- és poggyászcsere után épp ez az autóbusz megy tovább Kefaloniára, így átszállnunk és a csomagjainkat újra megmozgatni nem kell.
Szegedről a négy buszt (Korfu, Kefalonia, Tolo és Zakynthos) és azok utasait érintő szokásos procedúrát követően indultunk is, 10.20-kor értünk a határhoz. Mindkét oldalon (Röszke és Horgos) szűk fél órás várakozás után 11.20-kor nekivághattunk a hosszú szerbiai szakasznak.
Belgrádig a szokásos útépítések lassították itt-ott a haladást. Belgrádba még a péntek délutáni csúcsforgalom szolidabb kezdetére értünk (volt már rosszabb is), így szerencsére gyorsan átjutottunk a fővároson. Belgrád után nem sokkal megálltunk, mindenki intézhette folyó ügyeit. A legközelebbi pihenőt csak jóval Nis után, már a macedón határhoz közel tervezték a sofőrök. Hogy a suhanás közben észrevétlenebbül teljék az idő, később elkezdődtek a szokásos filmvetítések is. Az egyik filmet több részletben néztük, mert közbejött a pihenő, valamint a szerb-macedón határon a mindkét oldali ellenőrzés. Mire Macedóniába beléptünk, teljesen besötétedett. Az országon áthaladva csak a települések fényeit láttuk – jobbára a távolban.
Macedónián viszonylag gyorsan keresztül lehet hajtani, este tízre már a görög határnál voltunk. Rövid várakozás következett (a macedónok még csak összeszedték és ellenőrizték az útleveleket /személyiket/, a görögök semmilyen úti okmányt nem néztek), majd hamarosan már Görögországban robogtunk. A tök sötét macedón éjszaka után szinte fényárban fürdőnek tűnt a kivilágított görög autópálya.
Görögországban a kompig két megállót terveztek az autóbuszvezetők. Az elsőt rögtön a határtól nem messze, erre az átlépést követően gyorsan sor is került. Az út menti, éjjel-nappal nyitva tartó Olympos nevű nagy forgalmú helyet már korábbi utazásainkból jól ismertük. A tágas, nagyon hosszú, asztalokkal teli vendéglátó helyiségen majdnem végig kell haladni, hogy a mosdókat elérje az ember. Közben jobbról a kiszolgáló pultok mögül már a görög ételek, sültek és édességek jellegzetes, finom illata száll a fáradt utazók felé. Igaz, a nagyon késői órában keveseknek jutott eszébe, hogy egyenek is valamit, inkább a mellékhelyiség meglátogatásán akart túllenni mindenki.
A második megállást hajnalra tervezték vezetőink, de felhívták az utasok figyelmét, hogy a folyadékbevitelt lehetőleg ne vigyék túlzásba, ugyanis a tervezett megállónál a mosdóhasználati lehetőség bizonytalan. Állítólag a tulaj hangulatától függ, hogy nem zárja-e be a mosdókat, ha meglátja a turistabuszt, mint ahogy volt már rá példa.
Ezúttal szerencsénk volt, mikor hajnali négy körül odaértünk, a vendéglő tulajdonosa épp árut vitt be az éttermébe, így a busz népes közönségének sikerült megrohamoznia a toalettet.
A rajtaütésszerű támadás kb. 20 perc alatt le is zajlott, így továbbindulhattunk. A tervek szerint legközelebb már csak a kompkikötő Kylliniben állunk meg.
Még sötét volt, amikor áthaladtunk a kivilágított csodaszép Rio Antirio hídon. Onnan még jó egyórás út volt Kyllini. Közben kivilágosodott.
A kompra gyorsan feljutottunk és még negyedórát sem kellett várnunk az indulásig.
 
Indulásra készen
A hajó itthoni idő szerint 7-kor, görög idő szerint 8-kor hagyta el a partot, irány a mesés Kefalonia.

Elindultunk
 Balról a távolban Zakynthos kéklő körvonala látszott hosszan mellettünk.
Ahogy közeledtünk Kefalonia felé, úgy lett egyre borultabb az ég.

Egyre borultabb lett az ég
 Amikor megpillantottuk a szigetet, már sötétedtek fölötte a felhők, s ahogy közeledtünk, egyre komorabb lett a kép. A sziget hegyeire fekete felhők ültek rá, a hajón is esni kezdett az eső. 

A sziget hegyeire felhők ültek
 Mindenki fedett helyre húzódott, mi is lejöttünk a fedélzetről a padokkal teli középső, nyitott utastérbe. Onnan néztük a szomorkás időjárást, a most inkább sötétszürke, mint kék tengert.

Inkább sötétszürke, mint kék a tenger
Kissé elcsigázódtunk az immár 24 órás utazástól, de kíváncsian fürkésztük az egyre közeledő partot és Poros kikötőjét.

Poros kikötője
 Az érkezéskor még jobban rázendített az eső, a hajóról előbb a busz gördült le, majd azt mindenki futásban közelítette meg, hogy minél kevésbé ázzon el. Szerencsére rövid távot kellett futni, így a nyugdíjasok is remek sportteljesítményt nyújtottak.
Porostól délre található Skala üdülő település, ami a végcélunk volt. Mintegy húszperces buszozással (végig a gyönyörű, tagolt, kis öblökkel és sziklás részekkel tarkított tengerpart mentén) tettük meg az utat odáig. Közben a tenger felé lejtő részekről patakokban folyt át az esővíz az országúton is.
Szerencsére csendesedett az eső, mikor Skala-ra értünk. Így a buszból történő kipakolást és a szállások elfoglalását megúsztuk nagyobb égi zuhany nélkül (nem maradt más, mint az apartmanok vízkészletét kellett megcsapolni tusoláshoz).

Kilátás szobánkból az érkezéskor
Közben a turnusváltás követően hazaindulók között – kisebb meglepetésre – munkahelyi kolléganőmmel is összefutottunk, ahogy mi kiszedtük bőröndjeinket, ők elkezdték az autóbuszba történő bepakolást.
A fél kettes visszaindulásig még eltölthették az időt a városban, de aztán az a fél kettes indulás! Mi a szobánkból láttuk az egészet, mert akkora zivatar jött, hogy az erkélyre sem tudtunk kimenni. A buszba minden hazautazónak be kellett szállni rövid időn belül, mert a komp nem vár Porosban. Az eső szakadt, hát, szó mi szó, mi magunk sem ilyen érkezés napjára számítottunk. A lejtős utcákon hömpölygött a víz, vagy inkább komolyabb patakoknak nevezném. Grand Marcsi egy óriási napernyőt esernyőnek használva a hazautazók feje fölé tartva kísérgette őket sorra futólépésben a buszhoz. Igaz, hogy a fejük nem ázott, de a gyönyörű gálaszandálok, cipők bokáig merültek a vízbe. Az járt jól, aki a strandpapucsát nem csomagolta el és azt hagyta a lábán a hazainduláshoz. Az ázott utasokkal teli busz aztán elindult, gondolom a fűtést be kellett kapcsolni, hogy felszáradjon mindenki.

Erkélyünkről kipillantva szombaton délután
 Az eredetileg 14 órára megbeszélt találkozó a Hermes apartmanban is elmaradt a szakadó eső miatt, délután 4-re tette át Grand Marcsi. Addigra tényleg elállt az eső, mi is átmentünk a Renieri apartmanból, ahol a szállásunk volt. Marcsi elmondta a szokásos tudnivalókat, majd jó nyaralást kívánt mindenkinek, s hozzátette, hogy másnap már jó idő lesz.
Este rövid séta keretében ismerkedtünk a kisvárossal, egy másik házaspárral felhajtottunk egy kebabost (gyros-ost), amit Marcsi említett, hogy ott finom gyrost készítenek. Egy-két dolgot bevásároltunk az egyik Supermarketben (kis ABC), majd a délutánihoz hasonló dörgés-villámlás után futásban hazaindultunk a Renieri apartmanba.
Hajnalban rossz közérzetem volt, és bár nem vagyok gyakori gyógyszerevő és gyógyszerfüggő, egy Aspirint bedobtam, majd egy citrom-gyömbér tea után kissé jobban is éreztem magam.