2010. szeptember 3. (péntek) –
szeptember 4. (szombat)
Martfűről
pontosan 07 óra 55 perckor indultunk, ahogyan a Grand Tours 4-es számú gyűjtő
vonalának
(Debrecen-Hajdúszoboszló-Püspökladány-Karcag-Kisújszállás-Törökszentmiklós-Szolnok-Martfű-Kunszentmárton-Szentes-Szeged)
menetrendjében szerepel. Felszállók az utánunk következő városokban már nem
voltak, így Szegedre kb. 9.20-ra értünk, kevéssel megelőzve a többi
gyűjtőjáratot. Már Martfűn a felszálláskor közölték velünk a jó hírt, hogy a
szegedi utas- és poggyászcsere után épp ez az autóbusz megy tovább Kefaloniára,
így átszállnunk és a csomagjainkat újra megmozgatni nem kell.
Szegedről
a négy buszt (Korfu, Kefalonia, Tolo és Zakynthos) és azok utasait érintő
szokásos procedúrát követően indultunk is, 10.20-kor értünk a határhoz. Mindkét
oldalon (Röszke és Horgos) szűk fél órás várakozás után 11.20-kor
nekivághattunk a hosszú szerbiai szakasznak.
Belgrádig
a szokásos útépítések lassították itt-ott a haladást. Belgrádba még a péntek
délutáni csúcsforgalom szolidabb kezdetére értünk (volt már rosszabb is), így
szerencsére gyorsan átjutottunk a fővároson. Belgrád után nem sokkal
megálltunk, mindenki intézhette folyó ügyeit. A legközelebbi pihenőt csak jóval
Nis után, már a macedón határhoz közel tervezték a sofőrök. Hogy a suhanás
közben észrevétlenebbül teljék az idő, később elkezdődtek a szokásos
filmvetítések is. Az egyik filmet több részletben néztük, mert közbejött a
pihenő, valamint a szerb-macedón határon a mindkét oldali ellenőrzés. Mire
Macedóniába beléptünk, teljesen besötétedett. Az országon áthaladva csak a
települések fényeit láttuk – jobbára a távolban.
Macedónián
viszonylag gyorsan keresztül lehet hajtani, este tízre már a görög határnál
voltunk. Rövid várakozás következett (a macedónok még csak összeszedték és
ellenőrizték az útleveleket /személyiket/, a görögök semmilyen úti okmányt nem
néztek), majd hamarosan már Görögországban robogtunk. A tök sötét macedón
éjszaka után szinte fényárban fürdőnek tűnt a kivilágított görög autópálya.
Görögországban
a kompig két megállót terveztek az autóbuszvezetők. Az elsőt rögtön a határtól
nem messze, erre az átlépést követően gyorsan sor is került. Az út menti,
éjjel-nappal nyitva tartó Olympos nevű nagy forgalmú helyet már korábbi
utazásainkból jól ismertük. A tágas, nagyon hosszú, asztalokkal teli vendéglátó
helyiségen majdnem végig kell haladni, hogy a mosdókat elérje az ember. Közben
jobbról a kiszolgáló pultok mögül már a görög ételek, sültek és édességek
jellegzetes, finom illata száll a fáradt utazók felé. Igaz, a nagyon késői
órában keveseknek jutott eszébe, hogy egyenek is valamit, inkább a
mellékhelyiség meglátogatásán akart túllenni mindenki.
A
második megállást hajnalra tervezték vezetőink, de felhívták az utasok
figyelmét, hogy a folyadékbevitelt lehetőleg ne vigyék túlzásba, ugyanis a
tervezett megállónál a mosdóhasználati lehetőség bizonytalan. Állítólag a tulaj
hangulatától függ, hogy nem zárja-e be a mosdókat, ha meglátja a turistabuszt,
mint ahogy volt már rá példa.
Ezúttal
szerencsénk volt, mikor hajnali négy körül odaértünk, a vendéglő tulajdonosa
épp árut vitt be az éttermébe, így a busz népes közönségének sikerült
megrohamoznia a toalettet.
A
rajtaütésszerű támadás kb. 20 perc alatt le is zajlott, így továbbindulhattunk.
A tervek szerint legközelebb már csak a kompkikötő Kylliniben állunk meg.
Még
sötét volt, amikor áthaladtunk a kivilágított csodaszép Rio Antirio hídon.
Onnan még jó egyórás út volt Kyllini. Közben kivilágosodott.
A
kompra gyorsan feljutottunk és még negyedórát sem kellett várnunk az indulásig.
| Indulásra készen |
A hajó itthoni idő szerint 7-kor, görög idő szerint 8-kor hagyta el a partot,
irány a mesés Kefalonia.
| Elindultunk |
Balról a távolban Zakynthos kéklő körvonala látszott
hosszan mellettünk.
Ahogy
közeledtünk Kefalonia felé, úgy lett egyre borultabb az ég.
| Egyre borultabb lett az ég |
Amikor megpillantottuk
a szigetet, már sötétedtek fölötte a felhők, s ahogy közeledtünk, egyre
komorabb lett a kép. A sziget hegyeire fekete felhők ültek rá, a hajón is esni
kezdett az eső.
| A sziget hegyeire felhők ültek |
Mindenki fedett helyre húzódott, mi is lejöttünk a fedélzetről
a padokkal teli középső, nyitott utastérbe. Onnan néztük a szomorkás időjárást,
a most inkább sötétszürke, mint kék tengert.
| Inkább sötétszürke, mint kék a tenger |
Kissé elcsigázódtunk az immár 24
órás utazástól, de kíváncsian fürkésztük az egyre közeledő partot és Poros
kikötőjét.
| Poros kikötője |
Az érkezéskor még jobban rázendített az eső, a hajóról előbb a busz
gördült le, majd azt mindenki futásban közelítette meg, hogy minél kevésbé ázzon
el. Szerencsére rövid távot kellett futni, így a nyugdíjasok is remek
sportteljesítményt nyújtottak.
Porostól
délre található Skala üdülő település, ami a végcélunk volt. Mintegy húszperces
buszozással (végig a gyönyörű, tagolt, kis öblökkel és sziklás részekkel
tarkított tengerpart mentén) tettük meg az utat odáig. Közben a tenger felé
lejtő részekről patakokban folyt át az esővíz az országúton is.
Szerencsére
csendesedett az eső, mikor Skala-ra értünk. Így a buszból történő kipakolást és
a szállások elfoglalását megúsztuk nagyobb égi zuhany nélkül (nem maradt más,
mint az apartmanok vízkészletét kellett megcsapolni tusoláshoz).
| Kilátás szobánkból az érkezéskor |
Közben
a turnusváltás követően hazaindulók között – kisebb meglepetésre – munkahelyi
kolléganőmmel is összefutottunk, ahogy mi kiszedtük bőröndjeinket, ők elkezdték
az autóbuszba történő bepakolást.
A
fél kettes visszaindulásig még eltölthették az időt a városban, de aztán az a
fél kettes indulás! Mi a szobánkból láttuk az egészet, mert akkora zivatar
jött, hogy az erkélyre sem tudtunk kimenni. A buszba minden hazautazónak be
kellett szállni rövid időn belül, mert a komp nem vár Porosban. Az eső szakadt,
hát, szó mi szó, mi magunk sem ilyen érkezés napjára számítottunk. A lejtős
utcákon hömpölygött a víz, vagy inkább komolyabb patakoknak nevezném. Grand
Marcsi egy óriási napernyőt esernyőnek használva a hazautazók feje fölé tartva
kísérgette őket sorra futólépésben a buszhoz. Igaz, hogy a fejük nem ázott, de
a gyönyörű gálaszandálok, cipők bokáig merültek a vízbe. Az járt jól, aki a
strandpapucsát nem csomagolta el és azt hagyta a lábán a hazainduláshoz. Az
ázott utasokkal teli busz aztán elindult, gondolom a fűtést be kellett
kapcsolni, hogy felszáradjon mindenki.
| Erkélyünkről kipillantva szombaton délután |
Az
eredetileg 14 órára megbeszélt találkozó a Hermes apartmanban is elmaradt a
szakadó eső miatt, délután 4-re tette át Grand Marcsi. Addigra tényleg elállt
az eső, mi is átmentünk a Renieri apartmanból, ahol a szállásunk volt. Marcsi
elmondta a szokásos tudnivalókat, majd jó nyaralást kívánt mindenkinek, s
hozzátette, hogy másnap már jó idő lesz.
Este
rövid séta keretében ismerkedtünk a kisvárossal, egy másik házaspárral
felhajtottunk egy kebabost (gyros-ost), amit Marcsi említett, hogy ott finom
gyrost készítenek. Egy-két dolgot bevásároltunk az egyik Supermarketben (kis
ABC), majd a délutánihoz hasonló dörgés-villámlás után futásban hazaindultunk a
Renieri apartmanba.
Hajnalban rossz közérzetem volt, és bár nem vagyok gyakori
gyógyszerevő és gyógyszerfüggő, egy Aspirint bedobtam, majd egy citrom-gyömbér
tea után kissé jobban is éreztem magam.