2010. szeptember 13. (hétfő)
Hajnalban
serény fapapucskopogásra, csörgésre-zörgésre, majd sülő rántott szelet illatára
ébredtünk. Készülődtek a fakultatív programon részt vevők. Biztos, ami biztos,
egy valaki (gondolom, aki bevállalta, hogy mint korán ébredő, majd felébreszti
a többieket) végigcsörtetett az első emeleti folyosón is, majd mintha csak
süket várurakhoz szeretett volna bebocsátást nyerni, végigdöngette az ajtókat.
Ezt követően egy időre még nagyobb lett a zaj, de nem sokkal nyolc óra előtt
elcsendesedett a ház. A gyülekezőt senki nem akarta lekésni.
Később
úgy vettük észre, hogy rajtunk kívül csak egy csendes házaspár maradt a
villában.
Komótosan
megreggeliztünk, majd amíg Marianna kimosott pár ruhaneműt, átmentem az
autókölcsönzőbe, hogy lefixáljam keddtől három napra a kocsi bérlést. Az
üzletvezető beírt a kis előjegyzési könyvébe. Adott egy térképet is és azt mondta,
hogy holnap reggel 9-re vár, így köszöntünk el egymástól.
A
mai napon nem a hegyet, vagy Kaminia-beach-et választottuk kirándulási célnak,
hanem elhatároztuk, hogy a Skala-beach mentén Poros felé indulunk el egy
hosszabb sétára. Amíg lesz kedvünk megyünk, majd visszafordulunk.
9
és 10 óra között indultunk, már keményen tűzött a nap. Szerencsére kellemes
szellő is lengedezett, így nagyon jól éreztük magunkat séta közben.
| Skalá-tól Poros felé haladva |
Rövid szakaszoktól
eltekintve a gyalogosok részére végig külön járda van kiépítve kilométereken át
miután elhagyjuk Skala-t. Kell is védeni őket az itt-ott azért felbukkanó
száguldozó autósokkal szemben, holott a Pefanis térképén található információk
szerint az egész szigeten 40 km/óra a megengedett legnagyobb sebesség.
Néhány
helyen megálltunk fényképezni, egy-két sziklák között megbúvó kis beach-hez is
lementünk.
| "Privát" kis beach, ki-ki kereshet egyet magának |
Már
a Capri-fok közelében jártunk (ez a sziget legkeletibb kiszögellése a
Skala-Poros útnak majdnem a felénél), amikor visszafordultunk. Már nagyon
perzselt a nap, úgy hogy szedtük a lábunkat. Könnyebb is volt a helyzetünk
visszafelé, mert jobbára erre lejtett az út.
Dél
elmúlt, hogy Skala-ra értünk. Beérve a városba, kis időre még leültünk az
árnyas píneafák alatti padok egyikére, ott hűsöltünk, pihentünk.
Hazatérve,
zuhanyozást követően még visszamentünk, egy nagyobb bevásárlást is
megejtettünk, majd Marianna ebédet készített. Igaz, késői ebéd volt, de annál
jobban esett.
A
szieszta sem lehetett volna kellemesebb, a ház ugyanis csendes volt.
Délután
egyébként eszeveszett hőség volt, reméltem, hogy ez nem egy újabb eső, vagy
közeledő hidegfront előjele.
Az esti kisebb sétát leszámítva otthon töltöttük az
időt a térképek és a néhány napja vásárolt útikalauz tanulmányozásával.
Megterveztük, hogy hová is autókázunk el másnap.