2012. július 2., hétfő


2010. szeptember 13. (hétfő)

Hajnalban serény fapapucskopogásra, csörgésre-zörgésre, majd sülő rántott szelet illatára ébredtünk. Készülődtek a fakultatív programon részt vevők. Biztos, ami biztos, egy valaki (gondolom, aki bevállalta, hogy mint korán ébredő, majd felébreszti a többieket) végigcsörtetett az első emeleti folyosón is, majd mintha csak süket várurakhoz szeretett volna bebocsátást nyerni, végigdöngette az ajtókat. Ezt követően egy időre még nagyobb lett a zaj, de nem sokkal nyolc óra előtt elcsendesedett a ház. A gyülekezőt senki nem akarta lekésni.
Később úgy vettük észre, hogy rajtunk kívül csak egy csendes házaspár maradt a villában.
Komótosan megreggeliztünk, majd amíg Marianna kimosott pár ruhaneműt, átmentem az autókölcsönzőbe, hogy lefixáljam keddtől három napra a kocsi bérlést. Az üzletvezető beírt a kis előjegyzési könyvébe. Adott egy térképet is és azt mondta, hogy holnap reggel 9-re vár, így köszöntünk el egymástól.
A mai napon nem a hegyet, vagy Kaminia-beach-et választottuk kirándulási célnak, hanem elhatároztuk, hogy a Skala-beach mentén Poros felé indulunk el egy hosszabb sétára. Amíg lesz kedvünk megyünk, majd visszafordulunk.
9 és 10 óra között indultunk, már keményen tűzött a nap. Szerencsére kellemes szellő is lengedezett, így nagyon jól éreztük magunkat séta közben.

Skalá-tól Poros felé haladva
Rövid szakaszoktól eltekintve a gyalogosok részére végig külön járda van kiépítve kilométereken át miután elhagyjuk Skala-t. Kell is védeni őket az itt-ott azért felbukkanó száguldozó autósokkal szemben, holott a Pefanis térképén található információk szerint az egész szigeten 40 km/óra a megengedett legnagyobb sebesség.
Néhány helyen megálltunk fényképezni, egy-két sziklák között megbúvó kis beach-hez is lementünk.

"Privát" kis beach, ki-ki kereshet egyet magának
Már a Capri-fok közelében jártunk (ez a sziget legkeletibb kiszögellése a Skala-Poros útnak majdnem a felénél), amikor visszafordultunk. Már nagyon perzselt a nap, úgy hogy szedtük a lábunkat. Könnyebb is volt a helyzetünk visszafelé, mert jobbára erre lejtett az út.
Dél elmúlt, hogy Skala-ra értünk. Beérve a városba, kis időre még leültünk az árnyas píneafák alatti padok egyikére, ott hűsöltünk, pihentünk.
Hazatérve, zuhanyozást követően még visszamentünk, egy nagyobb bevásárlást is megejtettünk, majd Marianna ebédet készített. Igaz, késői ebéd volt, de annál jobban esett.
A szieszta sem lehetett volna kellemesebb, a ház ugyanis csendes volt.
Délután egyébként eszeveszett hőség volt, reméltem, hogy ez nem egy újabb eső, vagy közeledő hidegfront előjele.
Az esti kisebb sétát leszámítva otthon töltöttük az időt a térképek és a néhány napja vásárolt útikalauz tanulmányozásával. Megterveztük, hogy hová is autókázunk el másnap.