2012. június 24., vasárnap


2010. szeptember 5. (vasárnap)

Ragyogó napsütésre ébredtünk, felhőnek nyoma sem volt, a hegy, melyre ablakunk (erkélyünk) nézett, minden részletében kiválóan látszott. Az erkélyen helyreállítottuk az előző este a vihar miatt megbontott rendet.

A szombati esős nap utáni reggel vakító fényre ébredtünk
 Szép nap elé néztünk, ami azonban kissé zavart, hogy az éjszakai Aspirin hatása még nem múlt el teljesen, izzadtam, mint a fuvarosló. Gyors letusolás után egy-két strandoláshoz szükséges dolgot beszereztünk a környék üzleteiben. Vettünk egy jó nagy strandlepedőt – az apartmanból nem lehet az ottani plédeket kivinni a tengerpartra – és napernyőt is. A Supermarketben gyümölcsből is feltankoltunk.
Visszatérve az apartmanba, a szobánkból az erkélyünkön át kinézve meglepődve tapasztaltuk, hogy egy nyolcvan év körüli korú nénike vágtat a szomszéd ház tetején. Fiatalokat megszégyenítő fürgeséggel mozgott, először azt hittük, hogy hívni kell a segélyhívót, de aztán láttuk, hogy tetőt javít. Gondolom, az éjszakai zivatar kárt okozott a tetőben, vagy beázott a lakása és csak a hibát hárította el.
Otthon ebédeltünk, a feleségem (Marianna) készételt melegített; én mivel továbbra sem voltam túl jól és gyengének éreztem magam, inkább egy erősítő kakaót lapátoltam be műzlivel. Jól is esett.
Délután ideje volt megtenni első látogatásunkat a helyi strandra, Skala-beach-re.

A part menti árnyas femyőliget

A fenyők mögött a Skala-beach
 A part köves, illetve köves-sóderes. Hosszan végigballagtunk a part mentén déli irányban, de egészen a sziklás részig nem mentünk el.

Hosszú a skalai part
Skala-beach
 Letelepedtünk, hát nem nyerte meg a tetszésemet a part talaja. A plédünkön keresztül is szúrta a bőrünket a hegyes kis szemcsék sokasága. Emlékszem, annak idején Sartin is volt egy aprókavicsos rész, de abban jóleső érzés volt menni, az apró, kerek gyöngykavicsra emlékeztető kövek nem bántották az ember bőrét. A skalai part ebből a szempontból borzasztó. Még jó, hogy vittünk süncipőt, abban járkáltunk és mentünk a vízbe.
A tenger Skala-beach-nél viszonylag hirtelen mélyül, öt méter után már ellep a víz.
A víz legszélső keskeny sávja is kavicsos, de elég tömör, aztán innen kb. egy-másfél méterrel beljebb már nagyon laza az aljzat, a sóderrétegbe belesüpped a lábad, a vízicipő is telemegy kaviccsal. Ezt követően ismét tömörebb, de nagyobb köves, utána pedig már nem számít, mert úszni kell.

A part sóderes-kavicsos
Van, aki kifejezetten szereti az ilyenfajta partokat, én személy szerint nem. Mariannának sem nyerte el a tetszését.
Nem tudom mit szedhettem össze, lehet, hogy az utazás, illetve a hirtelen változó időjárás miatt volt, de a rossz közérzetem nem múlt el. A napos, mérsékelten meleg (kb. 26-28 °C) időben olykor rázott a hideg, olykor melegem volt. Amikor fáztam, kénytelen voltam kihúzódni a napernyő árnyékából, kifejezetten jólesett a nap simogató melege. Így feküdtem, úgy emlékszem, el is szundikáltam, a bőrömön bizsegett a nap és a szél. Néhányszor megfordult a fejemben a leégés veszélyének gondolata, de annyira jólesett a napsütés, hogy nem törődtem vele.
Aztán egy-két órán belül tényleg sikerült vörösre égni… foltokban. Úgy néztem ki, mint a tarka malac.
Este következett a folytatás: újabb hidegrázás és (minden bizonnyal részben már a leégés miatt is) komolyabb láz, újabb Aspirin. Gyümölcs (a sárgadinnye kifejezetten jólesett), citrom-gyömbéres tea. Éjszaka újabb lázcsillapító tabletta.