2010. szeptember 5. (vasárnap)
Ragyogó
napsütésre ébredtünk, felhőnek nyoma sem volt, a hegy, melyre ablakunk
(erkélyünk) nézett, minden részletében kiválóan látszott. Az erkélyen
helyreállítottuk az előző este a vihar miatt megbontott rendet.
| A szombati esős nap utáni reggel vakító fényre ébredtünk |
Szép
nap elé néztünk, ami azonban kissé zavart, hogy az éjszakai Aspirin hatása még
nem múlt el teljesen, izzadtam, mint a fuvarosló.
Gyors letusolás után egy-két strandoláshoz szükséges dolgot beszereztünk a
környék üzleteiben. Vettünk egy jó nagy strandlepedőt – az apartmanból nem
lehet az ottani plédeket kivinni a tengerpartra – és napernyőt is. A
Supermarketben gyümölcsből is feltankoltunk.
Visszatérve
az apartmanba, a szobánkból az erkélyünkön át kinézve meglepődve tapasztaltuk,
hogy egy nyolcvan év körüli korú nénike vágtat a szomszéd ház tetején.
Fiatalokat megszégyenítő fürgeséggel mozgott, először azt hittük, hogy hívni
kell a segélyhívót, de aztán láttuk, hogy tetőt javít. Gondolom, az éjszakai
zivatar kárt okozott a tetőben, vagy beázott a lakása és csak a hibát hárította
el.
Otthon
ebédeltünk, a feleségem (Marianna) készételt melegített; én mivel továbbra sem
voltam túl jól és gyengének éreztem magam, inkább egy erősítő kakaót lapátoltam
be műzlivel. Jól is esett.
Délután
ideje volt megtenni első látogatásunkat a helyi strandra, Skala-beach-re.
| A part menti árnyas femyőliget |
| A fenyők mögött a Skala-beach |
A
part köves, illetve köves-sóderes. Hosszan végigballagtunk a part mentén déli
irányban, de egészen a sziklás részig nem mentünk el.
| Hosszú a skalai part |
| Skala-beach |
Letelepedtünk, hát nem
nyerte meg a tetszésemet a part talaja. A plédünkön keresztül is szúrta a
bőrünket a hegyes kis szemcsék sokasága. Emlékszem, annak idején Sartin is volt
egy aprókavicsos rész, de abban jóleső érzés volt menni, az apró, kerek
gyöngykavicsra emlékeztető kövek nem bántották az ember bőrét. A skalai part
ebből a szempontból borzasztó. Még jó, hogy vittünk süncipőt, abban járkáltunk
és mentünk a vízbe.
A
tenger Skala-beach-nél viszonylag hirtelen mélyül, öt méter után már ellep a
víz.
A
víz legszélső keskeny sávja is kavicsos, de elég tömör, aztán innen kb.
egy-másfél méterrel beljebb már nagyon laza az aljzat, a sóderrétegbe
belesüpped a lábad, a vízicipő is telemegy kaviccsal. Ezt követően ismét
tömörebb, de nagyobb köves, utána pedig már nem számít, mert úszni kell.
| A part sóderes-kavicsos |
Van,
aki kifejezetten szereti az ilyenfajta partokat, én személy szerint nem.
Mariannának sem nyerte el a tetszését.
Nem
tudom mit szedhettem össze, lehet, hogy az utazás, illetve a hirtelen változó
időjárás miatt volt, de a rossz közérzetem nem múlt el. A napos, mérsékelten
meleg (kb. 26-28 °C) időben olykor rázott a hideg, olykor melegem volt. Amikor
fáztam, kénytelen voltam kihúzódni a napernyő árnyékából, kifejezetten jólesett
a nap simogató melege. Így feküdtem, úgy emlékszem, el is szundikáltam, a
bőrömön bizsegett a nap és a szél. Néhányszor megfordult a fejemben a leégés
veszélyének gondolata, de annyira jólesett a napsütés, hogy nem törődtem vele.
Aztán
egy-két órán belül tényleg sikerült vörösre égni… foltokban. Úgy néztem ki,
mint a tarka malac.
Este következett a folytatás: újabb hidegrázás és (minden
bizonnyal részben már a leégés miatt is) komolyabb láz, újabb Aspirin. Gyümölcs
(a sárgadinnye kifejezetten jólesett), citrom-gyömbéres tea. Éjszaka újabb
lázcsillapító tabletta.