2010. szeptember 19. (vasárnap)
Hét
óra körül ébredtünk, a szokásos reggeli rutintevékenység után komótosan
megreggeliztünk. Ezen a délelőttön a Kaminia-beachre készültünk strandolni. A
legjobb, Skala-ról még gyalogosan is viszonylag könnyen elérhető beach. Kilenckor
indultunk, jó háromnegyed óra erős gyaloglás után már lenn is voltunk.
| Délelőtt még legtöbbször csendes a tenger |
Még
nem fújt a szél, talán kisebb szellő lengedezett a parton. Ennek ellenére szép
hosszú, párhuzamos hullámok futottak ki folyamatosan fehér taréjaikkal a
partra.
Bentebb
de nem magas, inkább méltóságteljesen széles, kellemesen ringató hullámok
emeltek fel, illetve süllyesztettek le bennünket. Mintha egy szelíd dombvidéken
lettünk volna, ahol jóleső csend vett minket körül.
Az
egész délelőttünk így telt, fürödtünk, napoztunk. Aztán déltől fokozatosan
feltámadt a szél, a hullámok egyre nagyobbak lettek, folyamatosan morajlottak,
ahogy a parthoz közeledtek.
| Ahogy telik az idő, úgy kezd egyre erősebben fújni a szél |
Bent,
távol a parttól ettől függetlenül még mindig nagyon jó volt úszkálni.
Aztán
két óra tájban még jobban beleerősített a szél, erősen remegett a jól leszúrt
napernyőnk, egy-két kiterített ruhadarabunk pedig elrepült, úgy kellett
utánaszaladni.
A
hullámok most már inkább folyamatosan dübörögő hangot adtak, semmint
morajlottak. A finom homokot is elkezdte hordani a szél, beterítette a
plédünket, minden holmink közé belement. Nem sokkal később úgy gondoltuk, hogy
hazaindulunk.
Az
úton most jó volt, a menetelés során frissítő szél hűtött bennünket. A
napsütésre persze ilyenkor is vigyázni kell, mert hűsítő szélben észre sem
veszed és könnyen leégsz. Meg is tettük a szükséges óvintézkedéseket: a
felvetten kívül további kendő, illetve pólóing a nyakba, kalap a fejre. Így
kibírtam hazáig, bár a lábamat égette rendesen a nap, de ez nem volt annyira
vészes.
| Hűsítő környezet a Skala−Argostoli útról a Mounda-beach-re levezető kis út mentén |
Még
sziesztaidőben értünk haza, s mivel napközben eddig jobbára gyümölcsöt ettünk,
meg hát, a sok strandolás miatt is, eléggé megéheztünk. Mivel Marianna
ebédkészítéssel már nem akarta külön tölteni az időt, gyorsan megmelegítettük a
még otthonról hozott két utolsó készételünket, amelyek hála Istennek, ezzel el
is fogytak. Az előttünk álló utolsó héten már a helyi specialitásokból kell
majd gondoskodnunk az étkezésünkről, amit nem is bánunk. Legközelebbi
nyaralásunkra csak minimális túlélő csomagot fogunk készíteni, fölösleges ennyi
hazait bespájzolni. Csak, ugye a három hét hosszú idő, mindenre felkészültünk,
kicsit túlméreteztük a dolgokat. (Ja, egy kis gyulai még maradt, de egy-két
napon belül azt is eltüntetjük.)
A
maradék behűtött görögdinnyénket is megettük, gyümölcsünk (szőlő és őszibarack)
még a mai estére maradt, de legkésőbb holnap teljesen fel kell töltenünk a
készletet.
Este megvártuk, hogy lemenjen a nap, csak utána
merészkedtünk a városba, pirítottuk ma magunkat így is eleget. Kellemes volt
továbbra is az esti levegő, egy rövid ujjúban és sortban simán el lehetett
tölteni az egész estét, mint ahogy mindegyiket végig egész eddigi itt töltött
időnk során.