2012. július 11., szerda


2010. szeptember 19. (vasárnap)

Hét óra körül ébredtünk, a szokásos reggeli rutintevékenység után komótosan megreggeliztünk. Ezen a délelőttön a Kaminia-beachre készültünk strandolni. A legjobb, Skala-ról még gyalogosan is viszonylag könnyen elérhető beach. Kilenckor indultunk, jó háromnegyed óra erős gyaloglás után már lenn is voltunk.

Délelőtt még legtöbbször csendes a tenger
Még nem fújt a szél, talán kisebb szellő lengedezett a parton. Ennek ellenére szép hosszú, párhuzamos hullámok futottak ki folyamatosan fehér taréjaikkal a partra.
Bentebb de nem magas, inkább méltóságteljesen széles, kellemesen ringató hullámok emeltek fel, illetve süllyesztettek le bennünket. Mintha egy szelíd dombvidéken lettünk volna, ahol jóleső csend vett minket körül.
Az egész délelőttünk így telt, fürödtünk, napoztunk. Aztán déltől fokozatosan feltámadt a szél, a hullámok egyre nagyobbak lettek, folyamatosan morajlottak, ahogy a parthoz közeledtek.

Ahogy telik az idő, úgy kezd egyre erősebben fújni a szél
Bent, távol a parttól ettől függetlenül még mindig nagyon jó volt úszkálni.
Aztán két óra tájban még jobban beleerősített a szél, erősen remegett a jól leszúrt napernyőnk, egy-két kiterített ruhadarabunk pedig elrepült, úgy kellett utánaszaladni.
A hullámok most már inkább folyamatosan dübörögő hangot adtak, semmint morajlottak. A finom homokot is elkezdte hordani a szél, beterítette a plédünket, minden holmink közé belement. Nem sokkal később úgy gondoltuk, hogy hazaindulunk.
Az úton most jó volt, a menetelés során frissítő szél hűtött bennünket. A napsütésre persze ilyenkor is vigyázni kell, mert hűsítő szélben észre sem veszed és könnyen leégsz. Meg is tettük a szükséges óvintézkedéseket: a felvetten kívül további kendő, illetve pólóing a nyakba, kalap a fejre. Így kibírtam hazáig, bár a lábamat égette rendesen a nap, de ez nem volt annyira vészes.

Hűsítő környezet a Skala−Argostoli útról a Mounda-beach-re levezető kis út mentén
Még sziesztaidőben értünk haza, s mivel napközben eddig jobbára gyümölcsöt ettünk, meg hát, a sok strandolás miatt is, eléggé megéheztünk. Mivel Marianna ebédkészítéssel már nem akarta külön tölteni az időt, gyorsan megmelegítettük a még otthonról hozott két utolsó készételünket, amelyek hála Istennek, ezzel el is fogytak. Az előttünk álló utolsó héten már a helyi specialitásokból kell majd gondoskodnunk az étkezésünkről, amit nem is bánunk. Legközelebbi nyaralásunkra csak minimális túlélő csomagot fogunk készíteni, fölösleges ennyi hazait bespájzolni. Csak, ugye a három hét hosszú idő, mindenre felkészültünk, kicsit túlméreteztük a dolgokat. (Ja, egy kis gyulai még maradt, de egy-két napon belül azt is eltüntetjük.)
A maradék behűtött görögdinnyénket is megettük, gyümölcsünk (szőlő és őszibarack) még a mai estére maradt, de legkésőbb holnap teljesen fel kell töltenünk a készletet.
Este megvártuk, hogy lemenjen a nap, csak utána merészkedtünk a városba, pirítottuk ma magunkat így is eleget. Kellemes volt továbbra is az esti levegő, egy rövid ujjúban és sortban simán el lehetett tölteni az egész estét, mint ahogy mindegyiket végig egész eddigi itt töltött időnk során.