2012. július 13., péntek


2010. szeptember 21. (kedd)

Ismét kellemes időre ébredtünk. A korábbi napokban jellemzően dél-délnyugati volt a szél iránya, de érdekes módon tegnap már észak felől fújdogált, ma úgyszintén, csak kicsit erősebben, mint tegnap. Az élénkülő szél mellett ragyogóan sütött a nap, így a bőséges reggeli után felpakoltunk strandcuccokkal és irány a végtelen messzeség, a puha homokos part, Kaminia-beach.

Villa a Skala − Poros út mentén, útban a Kaminia-beach felé
Ugyanaz, kicsit közelebbről
 Fél tízre leértünk, szokás szerint rögtön a vízbe vetettük magunkat, majd csak az első megmártózás után rendezkedtünk el a parton. Nagyon kellemes volt a tenger ezen a napon is. Szép, egyenletes, de nem nagy hullámok a parthoz közel, bentebb pedig sima víztükör, hullámok nélkül, csak az északias szél varázsolt sűrű kis fodrokat a víz felszínére.

Nagyon élesen tűzött a nap
A nap nagyon perzselt ma is, dél körül már a napernyő alatt is pólót húztam a vállamra, hogy az előző napokban lehámlott bőröm alatti új réteg ne égjen meg.
Fürödtünk, heverésztünk, szőlőt eszegettünk, aztán 3 körül már Mariannának is elege volt a napozásból, összepakoltunk és elindultunk haza. Szerintem eddig ezen a napon volt legelviselhetetlenebb a hőség. Egy-egy árnyas olívafa alatt megálltunk hűsölni, közben a közeli bokrokról néhány szem szedret is megettünk, így négy óra s elmúlt, amikorra az apartmanhoz értünk. Otthon rögtön megrohantuk a frigót, hűtött italok után kapva. A hűsítő zuhanyozás után a tegnap este vásárolt, jól behűtött majdnem 3 kilós sárgadinnye felét felkockáztunk és szépen becsemegéztük. Nagyon-nagyon jólesett. Utána sziesztáztunk.
Este az első keresztutcában, a sarkunktól három házra lévő Kebab House-ba mentünk. Hasonlóan a többi tavernához, a belső helyiségen innen, az utcával határos nyitott teraszos részre is ki lehet ülni. A kellemes vacsora közben így az esti utcai forgatag hangulatból sem marad ki az ember.
Mindketten gyros-t kértünk, a nejem pitásat, én „portion”-t (tányéros adagot), hozzá Mythos sört. Finom volt. Ezen a helyen a Grand Tours-os vendégeknek 20 % kedvezmény is járt a végösszegből, amit korrektül be is tartottak. Igaz, a kis borravalóval együtt ugyanott volt, mint az eredeti ár, de már legalább nem az eredeti árat fejeltük meg, így mégiscsak kevesebbe került.
Vacsora után még sétálni indultunk, le kellett mozogni a bevitt kalóriát. Az igazság az, hogy este rendszerint már csak keveset, vagy csak könnyű ételt szoktunk enni, így most soknak tűnt a vacsora (főleg nekem a nagyobb adag).
Ahogy más tavernák áraival összehasonlítottam a „kebabos” árait, egy-két féle étel drágább volt nála, mint a többi helyen. Pl. a görög saláta (greek salad) nála 5,70 €, máshol jobbára 4,20-4,50 €. Bár ez félrevezető is lehet, mert nem hasonlítottam össze, hogy hol mekkora görögsalit adnak.
Az árak városszerte elfogadhatók, egy-két fehér holló helytől eltekintve egyáltalán nem nevezném drágának az ételeket. Egyszerű egytálételek általában 5 és 10 € között mozognak. Igaz, bőséges mixed grill tálat 15-ért, kétszemélyes tálat 28-ért is fogyaszthatsz. Egy átlagos, közkedvelt, normál ételért általában 7-10  €-t kérnek. A pitás gyros a kebabosnál 2 € (csirkéből: chicken gyros 2,20 €.) Egytál gyros 7 €, a csirkés itt is 20 centtel több.
(Megj.: mivel ez a napló 2010. évi nyaralást ír le, a fentiek természetesen 2010-re igazak, bár nem hiszem, hogy túl sokkal feljebb mentek volna azóta az árak.)
Sétálgattunk, benéztünk még egy-egy üzletbe is, majd kiültünk a part menti főtér egyik padjára. Ekkorra már besötétedett, de itt ilyenkor kezdődik az élet.
Három helybéli anyuka is jött kisgyermekeikkel, a legidősebb csemete sem volt több három, maximum négy évesnél. Az egyik nagyon eleven, szép kislányt Penelopé-nek hívták. Megjegyeztem, mert annyira érdekes volt ilyen régi, mitológiai nevet hallani (bár lehet, hogy a görögöknél ettől függetlenül ma is elterjedt név, nem tudom).
(Igaz, népszerű színésznők is viselnek ilyen nevet, például az épp Kefalonián játszódó Corelli kapitány mandolinja című film női főszereplője, az idősebbik Cruz lány, aki mellesleg az egyik kedvencem a színészek, színésznők között.)
Volt olyan anyuka a három közül, aki a kislányt Penelopa-nak szólította, aztán amikor az édesanyja számára fontos volt, hogy a kislánya odafigyeljen arra, amit mondani akar neki, akkor a név végénél a mássalhangzót hosszan, hangsúlyosan ejtette ki: Peneloppa. De amikor szépen, szelíden, nagy szeretettel ejtette ki a lányka nevét, akkor Penepoli-nak nevezte. Nagyon érdekes volt. Nem hiszem, hogy valamilyen ragozás, vagy nyelvtani szabály miatt volt ennyi változat, ugyanis a név az említett esetekben nem mondatban, hanem önállóan hangzott el.
Később csatlakozott hozzájuk szintén anyukája kíséretében egy mindegyik gyerkőcnél kisebb, eleven fiúcska is, aki néha még bizonytalanul állt ugyan a lábán, de annál nagyobb lendülettel rohangált a kis téren a szökőkút körül.

A főutca végén lévő kis tér szökőkútja
A lányok gondjaikba vették a kislegényt, békésen eljátszottak egy ideig. Aztán később, játék közben kisebb konfliktus alakult ki egy labda körül, ekkor az anyukák jobbnak látták, ha véget vetnek a műsornak. A kicsiket beleültették a kocsijukba, a nagyobbak pedig a kocsik mellett maradtak az anyukájukkal, majd szépen hazaindultak.
Hamarosan mi is hazatértünk, ahol a nyitott erkélyajtónál még jó darabig hallgattuk a város zaját, valamint a szomszédban lakó görögök hangos (de nem zavaró), élettel teli beszélgetését. Természetesen semmit nem értettünk belőle, de érdekes volt.