2010. szeptember 21. (kedd)
Ismét
kellemes időre ébredtünk. A korábbi napokban jellemzően dél-délnyugati volt a
szél iránya, de érdekes módon tegnap már észak felől fújdogált, ma úgyszintén,
csak kicsit erősebben, mint tegnap. Az élénkülő szél mellett ragyogóan sütött a
nap, így a bőséges reggeli után felpakoltunk strandcuccokkal és irány a
végtelen messzeség, a puha homokos part, Kaminia-beach.
| Villa a Skala − Poros út mentén, útban a Kaminia-beach felé |
| Ugyanaz, kicsit közelebbről |
Fél
tízre leértünk, szokás szerint rögtön a vízbe vetettük magunkat, majd csak az
első megmártózás után rendezkedtünk el a parton. Nagyon kellemes volt a tenger
ezen a napon is. Szép, egyenletes, de nem nagy hullámok a parthoz közel,
bentebb pedig sima víztükör, hullámok nélkül, csak az északias szél varázsolt
sűrű kis fodrokat a víz felszínére.
| Nagyon élesen tűzött a nap |
A
nap nagyon perzselt ma is, dél körül már a napernyő alatt is pólót húztam a
vállamra, hogy az előző napokban lehámlott bőröm alatti új réteg ne égjen meg.
Fürödtünk,
heverésztünk, szőlőt eszegettünk, aztán 3 körül már Mariannának is elege volt a
napozásból, összepakoltunk és elindultunk haza. Szerintem eddig ezen a napon
volt legelviselhetetlenebb a hőség. Egy-egy árnyas olívafa alatt megálltunk
hűsölni, közben a közeli bokrokról néhány szem szedret is megettünk, így négy
óra s elmúlt, amikorra az apartmanhoz értünk. Otthon rögtön megrohantuk a frigót,
hűtött italok után kapva. A hűsítő zuhanyozás után a tegnap este vásárolt, jól
behűtött majdnem 3 kilós sárgadinnye felét felkockáztunk és szépen
becsemegéztük. Nagyon-nagyon jólesett. Utána sziesztáztunk.
Este
az első keresztutcában, a sarkunktól három házra lévő Kebab House-ba mentünk.
Hasonlóan a többi tavernához, a belső helyiségen innen, az utcával határos
nyitott teraszos részre is ki lehet ülni. A kellemes vacsora közben így az esti
utcai forgatag hangulatból sem marad ki az ember.
Mindketten
gyros-t kértünk, a nejem pitásat, én „portion”-t
(tányéros adagot), hozzá Mythos sört. Finom volt. Ezen a helyen a Grand
Tours-os vendégeknek 20 % kedvezmény is járt a végösszegből, amit korrektül be
is tartottak. Igaz, a kis borravalóval együtt ugyanott volt, mint az eredeti
ár, de már legalább nem az eredeti árat fejeltük meg, így mégiscsak kevesebbe
került.
Vacsora
után még sétálni indultunk, le kellett mozogni a bevitt kalóriát. Az igazság
az, hogy este rendszerint már csak keveset, vagy csak könnyű ételt szoktunk
enni, így most soknak tűnt a vacsora (főleg nekem a nagyobb adag).
Ahogy
más tavernák áraival összehasonlítottam a „kebabos” árait, egy-két féle étel
drágább volt nála, mint a többi helyen. Pl. a görög saláta (greek salad) nála
5,70 €, máshol jobbára 4,20-4,50 €. Bár ez félrevezető is lehet, mert nem
hasonlítottam össze, hogy hol mekkora görögsalit
adnak.
Az
árak városszerte elfogadhatók, egy-két fehér holló helytől eltekintve
egyáltalán nem nevezném drágának az ételeket. Egyszerű egytálételek általában 5
és 10 € között mozognak. Igaz, bőséges mixed grill tálat 15-ért, kétszemélyes
tálat 28-ért is fogyaszthatsz. Egy átlagos, közkedvelt, normál ételért
általában 7-10 €-t kérnek. A pitás gyros
a kebabosnál 2 € (csirkéből: chicken
gyros 2,20 €.) Egytál gyros 7 €, a csirkés itt is 20 centtel több.
(Megj.:
mivel ez a napló 2010. évi nyaralást ír le, a fentiek természetesen 2010-re igazak,
bár nem hiszem, hogy túl sokkal feljebb mentek volna azóta az árak.)
Sétálgattunk,
benéztünk még egy-egy üzletbe is, majd kiültünk a part menti főtér egyik
padjára. Ekkorra már besötétedett, de itt ilyenkor kezdődik az élet.
Három
helybéli anyuka is jött kisgyermekeikkel, a legidősebb csemete sem volt több
három, maximum négy évesnél. Az egyik nagyon eleven, szép kislányt Penelopé-nek
hívták. Megjegyeztem, mert annyira érdekes volt ilyen régi, mitológiai nevet
hallani (bár lehet, hogy a görögöknél ettől függetlenül ma is elterjedt név,
nem tudom).
(Igaz, népszerű színésznők is viselnek
ilyen nevet, például az épp Kefalonián játszódó Corelli kapitány mandolinja
című film női főszereplője, az idősebbik Cruz lány, aki mellesleg az egyik kedvencem
a színészek, színésznők között.)
Volt
olyan anyuka a három közül, aki a kislányt Penelopa-nak
szólította, aztán amikor az édesanyja számára fontos volt, hogy a kislánya
odafigyeljen arra, amit mondani akar neki, akkor a név végénél a mássalhangzót
hosszan, hangsúlyosan ejtette ki: Peneloppa.
De amikor szépen, szelíden, nagy szeretettel ejtette ki a lányka nevét, akkor Penepoli-nak nevezte. Nagyon érdekes
volt. Nem hiszem, hogy valamilyen ragozás, vagy nyelvtani szabály miatt volt
ennyi változat, ugyanis a név az említett esetekben nem mondatban, hanem
önállóan hangzott el.
Később
csatlakozott hozzájuk szintén anyukája kíséretében egy mindegyik gyerkőcnél
kisebb, eleven fiúcska is, aki néha még bizonytalanul állt ugyan a lábán, de annál
nagyobb lendülettel rohangált a kis téren a szökőkút körül.
| A főutca végén lévő kis tér szökőkútja |
A lányok gondjaikba
vették a kislegényt, békésen eljátszottak egy ideig. Aztán később, játék közben kisebb
konfliktus alakult ki egy labda körül, ekkor az anyukák jobbnak látták, ha
véget vetnek a műsornak. A kicsiket beleültették a kocsijukba, a nagyobbak pedig
a kocsik mellett maradtak az anyukájukkal, majd szépen hazaindultak.
Hamarosan mi is hazatértünk, ahol a nyitott
erkélyajtónál még jó darabig hallgattuk a város zaját, valamint a szomszédban
lakó görögök hangos (de nem zavaró), élettel teli beszélgetését. Természetesen
semmit nem értettünk belőle, de érdekes volt.