2012. június 29., péntek


2010. szeptember 10. (péntek)

A napozástól ugyan még ma is meg kívántuk óvni magunkat, de hogy mozogjunk és ne csak otthon töltsük az időt, jó korán megreggeliztünk, majd (ugyanúgy, ahogy kedden) nekiindultunk a Skala-tól nyugatra magasodó hegynek. Közben újra találkoztunk sétálókkal, kocogókkal. A villák teraszain is mozgolódtak már. A lakott részt követő kanyar után elhaladtunk az általunk vízműnek vélt objektum mellett (szerintem innen biztosítják Skala vízellátását). Érdekes módon ezúttal egyetlen autóval sem találkoztunk, pedig jó darabon felmentünk, csak egy csapat pulyka legelészett az egyik kiszélesített kanyar mellett.
Megtaláltuk azt az utat is, amelyik a hegyről közvetlenül a Teknőc-partra (Mounda-beach) vezet le. Nem mentünk arra, mert kezdett ismét erősebben tűzni a nap, ami számunkra (de leginkább nekem) jelenleg kerülendő volt.
Az apartmanba visszatérve gyors zuhanyozás után városi sétára indultunk. Igaz ott is sütött a nap, de az üzletek belseje, a kávézók teraszai és árnyas parkok menedéket nyújtottak a leégés ellen. Így kellemesen telt a délelőtt.
A főutca végén a part melletti kis főtérnél eszünkbe jutott, hogy valamelyik este a várossal történő ismerkedés alkalmával átböngésztük a kifüggesztett menetrendet, mely szerint a ritka buszjáratok egyike 11.30-kor indul Poros-ba, a kikötővárosba. Oda, ahová múlt szombaton befutott a kompunk Kylliniből. Akkor a huszonnégy órás buszozás után természetesen egyből indultunk Skala-ra, sok mindent nem láttunk a városból.
Gondoltunk egyet, úgyis mindjárt jönnie kellett a menetrendszerinti busznak, ugorjunk át Porosba. Onnan majd 16.30-kor indul vissza Skala-ra, azzal visszatérhetünk.
Jött is a busz hajszálpontosan, a sofőrtől megvettük a két jegyet (1,50 € volt darabja). A buszon mintegy húszan lehettünk összesen, ahogy elnéztem, szinte kivétel nélkül turisták. A Skala-Poros 13 km távolságot kb. 15-20 perc alatt tettük meg. Poros városkához érve az autóbusz először megállt a kikötőnél, majd továbbment a még kb. 500 méterre lévő végállomására, a tenger partján található kis főtérre. Leszállt mindenki, közben a sofőr angolul bemondta, hogy visszafelé délután 4.30-kor fog indulni, majd az üres busszal elhajtott.
A parti főtér egy kikövezett, hosszú téglalap alakú tér, tenger felé néző padokkal, s nagyon kevés olyan fával, amely árnyat is tud adni.

A díszköves kis parti főtér Poros kikötővárosban
A tér közepén van egy taverna, a tér körül pedig, a főteret övezve több is, ahogy ajándékboltok és kávézók is. A főtértől kiindulva egy, a tengerpart vonalát követő utca halad végig a településen, a Ragia-beach végéig egész biztos (de lehet, hogy még onnan is tovább, mi csak a hosszú strand közepéig mentünk).

A Ragia-beach félkörben ível az öböl partján
A Ragia-beachen csak néhányan strandoltak. Zömmel fehéres színű nagyobb kövekkel borított a part, a víz világos türkiz színéből és a strandolókat figyelve is úgy látszott, hogy nem annyira hirtelen mélyülő a víz, mint a Skala-beachen. Túl messzire azért itt sem lehet begyalogolni, kimondottan lassan mélyülőnek ez sem nevezhető.

A beach távoli hátterében a hajókikötő
A Ragia-beach a másik irányból
A 16.30-as buszindulásig rengeteg időnk volt, be tudtuk járni a kis városkát széltében-hosszában. Közben egy szieszta időben is nyitva tartó kis supermarketben vettünk őszibarackot és kedvencünket, a hosszú szemű, nagyon zamatos görög szőlőt. Jól be is lakmároztunk belőle. Kis pihenő után folytattuk a városnézést. Mivel tűzött a nap, kénytelenek voltunk egy ajándékboltban szalmakalapot venni.
Az igazság az, hogy Porost, mint kikötővárost én nagyobb településnek képzeltem. Ugyanakkor szép a fekvése, a hegyoldalról néznek le házai.

Poros központi része
Ház egy felsőbb utcában
A hegyre nem másztunk fel, de a központi részt felfedeztük, nem volt nehéz. Átmentünk egy kis hídon is, mely egy nagyon széles és hosszú kibetonozott medencén… azt akartam írni, hogy ívelt át, de nem ívelt, inkább csak kötötte össze a kibetonozott teknő két oldalát. Utólag arra a következtetésre jutottunk, hogy ez igazából egy kis folyómeder – a torkolatánál kibetonozva –, csak totál ki van száradva. Úgy látszik a nyár nem esős évszak még a zöld Jón-szigeteken sem.
A városnézést követően a buszra még várnunk kellett, leültünk a kis téren az egyik árnyékot is adó fa alá, néztük a csodaszép színű tengert. Nem lehet és soha nem is tudunk betelni a látványával.

Lubickolók
A szél egyre erősebben fújt, s amikor a napot egy-két futó felhő eltakarta, egész hűvös lett. Egy csapat angolért kis motoros (inkább csónak, mint hajó) érkezett a betonstéghez. A kis vízi jármű alig tudott kikötni, akkora hullámok csapkodtak. A csónak kétfőnyi legénységének küszködését látva a főtéri kis tavernából futott segítségükre egy pincér, majd még egy helybélinek látszó fiatalember. Így tudott végül is kikötni a motoros, amelyre rögtön bezsúfolódott a kb. 10-15 utas. Rögtön indultak is, érdekes látvány volt. Néha az volt az ember érzése, hogy csónakostól elnyelik őket a hullámok: olykor csak a hajó orrát lehetett látni a levegőben, a fara úgy látszott, mintha már elmerült volna a vízben.
Az autóbusz megint pontosan jött és indult vissza Skala-ra. Otthon, mivel az igazi ebédet csak gyümölccsel pótoltuk, jól beebédeltünk az otthonról hozott készétel konzervekből. (Még így is maradt rendesen, de pusztítani kellett, mert hazafelé már nem akartunk cipelni egyet sem.)
Este még kisebb sétát tettünk a városban, közben a Solomos Supermarketben néhány dolgot beszereztünk (pl. tej, szőlő, narancs). Az egyik ajándékboltban egy nagyon tartalmas angol nyelvű Kefalonia és Ithaka útikalauzt is vettünk, csupán 6 € volt az ára. A földrajzi, demográfiai és egyéb általános adatokon túl történelmi áttekintést is ad az őskortól az egyes korszakokon és uralmakon keresztül napjainkig. A látnivalókról részletes ismertető található benne szép képekkel, térképekkel, útvonaltervekkel. Nagyon jó. Ha a jövő héten úgy alakul, hogy tudunk autót bérelni, jó segítség és információbázis lehet számunkra. Otthon egy darabig lapozgattuk a könyvet, lehet azt mondani, hogy az általános részt el is olvastuk, utána korán lefeküdtünk.