2010. szeptember 10. (péntek)
A
napozástól ugyan még ma is meg kívántuk óvni magunkat, de hogy mozogjunk és ne csak
otthon töltsük az időt, jó korán megreggeliztünk, majd (ugyanúgy, ahogy kedden)
nekiindultunk a Skala-tól nyugatra magasodó hegynek. Közben újra találkoztunk
sétálókkal, kocogókkal. A villák teraszain is mozgolódtak már. A lakott részt
követő kanyar után elhaladtunk az általunk vízműnek vélt objektum mellett
(szerintem innen biztosítják Skala vízellátását). Érdekes módon ezúttal egyetlen
autóval sem találkoztunk, pedig jó darabon felmentünk, csak egy csapat pulyka
legelészett az egyik kiszélesített kanyar mellett.
Megtaláltuk
azt az utat is, amelyik a hegyről közvetlenül a Teknőc-partra (Mounda-beach) vezet
le. Nem mentünk arra, mert kezdett ismét erősebben tűzni a nap, ami számunkra (de
leginkább nekem) jelenleg kerülendő volt.
Az
apartmanba visszatérve gyors zuhanyozás után városi sétára indultunk. Igaz ott
is sütött a nap, de az üzletek belseje, a kávézók teraszai és árnyas parkok
menedéket nyújtottak a leégés ellen. Így kellemesen telt a délelőtt.
A
főutca végén a part melletti kis főtérnél eszünkbe jutott, hogy valamelyik este
a várossal történő ismerkedés alkalmával átböngésztük a kifüggesztett menetrendet,
mely szerint a ritka buszjáratok egyike 11.30-kor indul Poros-ba, a
kikötővárosba. Oda, ahová múlt szombaton befutott a kompunk Kylliniből. Akkor a
huszonnégy órás buszozás után természetesen egyből indultunk Skala-ra, sok
mindent nem láttunk a városból.
Gondoltunk
egyet, úgyis mindjárt jönnie kellett a menetrendszerinti busznak, ugorjunk át
Porosba. Onnan majd 16.30-kor indul vissza Skala-ra, azzal visszatérhetünk.
Jött
is a busz hajszálpontosan, a sofőrtől megvettük a két jegyet (1,50 € volt
darabja). A buszon mintegy húszan lehettünk összesen, ahogy elnéztem, szinte
kivétel nélkül turisták. A Skala-Poros 13 km távolságot kb. 15-20 perc alatt
tettük meg. Poros városkához érve az autóbusz először megállt a kikötőnél, majd
továbbment a még kb. 500 méterre lévő végállomására, a tenger partján található
kis főtérre. Leszállt mindenki, közben a sofőr angolul bemondta, hogy
visszafelé délután 4.30-kor fog indulni, majd az üres busszal elhajtott.
A
parti főtér egy kikövezett, hosszú téglalap alakú tér, tenger felé néző
padokkal, s nagyon kevés olyan fával, amely árnyat is tud adni.
| A díszköves kis parti főtér Poros kikötővárosban |
A tér közepén van
egy taverna, a tér körül pedig, a főteret övezve több is, ahogy ajándékboltok
és kávézók is. A főtértől kiindulva egy, a tengerpart vonalát követő utca halad
végig a településen, a Ragia-beach végéig egész biztos (de lehet, hogy még
onnan is tovább, mi csak a hosszú strand közepéig mentünk).
| A Ragia-beach félkörben ível az öböl partján |
A Ragia-beachen csak néhányan strandoltak. Zömmel fehéres színű nagyobb kövekkel borított a part, a víz
világos türkiz színéből és a strandolókat figyelve is úgy látszott, hogy nem
annyira hirtelen mélyülő a víz, mint a Skala-beachen. Túl messzire azért itt
sem lehet begyalogolni, kimondottan lassan mélyülőnek ez sem nevezhető.
| A beach távoli hátterében a hajókikötő |
| A Ragia-beach a másik irányból |
A
16.30-as buszindulásig rengeteg időnk volt, be tudtuk járni a kis városkát
széltében-hosszában. Közben egy szieszta időben is nyitva tartó kis supermarketben
vettünk őszibarackot és kedvencünket, a hosszú szemű, nagyon zamatos görög szőlőt.
Jól be is lakmároztunk belőle. Kis pihenő után folytattuk a városnézést. Mivel
tűzött a nap, kénytelenek voltunk egy ajándékboltban szalmakalapot venni.
Az
igazság az, hogy Porost, mint kikötővárost én nagyobb településnek képzeltem.
Ugyanakkor szép a fekvése, a hegyoldalról néznek le házai.
| Poros központi része |
| Ház egy felsőbb utcában |
A hegyre nem
másztunk fel, de a központi részt felfedeztük, nem volt nehéz. Átmentünk egy
kis hídon is, mely egy nagyon széles és hosszú kibetonozott medencén… azt
akartam írni, hogy ívelt át, de nem ívelt, inkább csak kötötte össze a
kibetonozott teknő két oldalát. Utólag arra a következtetésre jutottunk, hogy
ez igazából egy kis folyómeder – a torkolatánál kibetonozva –, csak totál ki
van száradva. Úgy látszik a nyár nem esős évszak még a zöld Jón-szigeteken sem.
A
városnézést követően a buszra még várnunk kellett, leültünk a kis téren az
egyik árnyékot is adó fa alá, néztük a csodaszép színű tengert. Nem lehet és
soha nem is tudunk betelni a látványával.
| Lubickolók |
A
szél egyre erősebben fújt, s amikor a napot egy-két futó felhő eltakarta, egész
hűvös lett. Egy csapat angolért kis motoros (inkább csónak, mint hajó) érkezett
a betonstéghez. A kis vízi jármű alig tudott kikötni, akkora hullámok
csapkodtak. A csónak kétfőnyi legénységének küszködését látva a főtéri kis
tavernából futott segítségükre egy pincér, majd még egy helybélinek látszó
fiatalember. Így tudott végül is kikötni a motoros, amelyre rögtön
bezsúfolódott a kb. 10-15 utas. Rögtön indultak is, érdekes látvány volt. Néha
az volt az ember érzése, hogy csónakostól elnyelik őket a hullámok: olykor csak
a hajó orrát lehetett látni a levegőben, a fara úgy látszott, mintha már
elmerült volna a vízben.
Az
autóbusz megint pontosan jött és indult vissza Skala-ra. Otthon, mivel az igazi
ebédet csak gyümölccsel pótoltuk, jól beebédeltünk az otthonról hozott készétel
konzervekből. (Még így is maradt rendesen, de pusztítani kellett, mert hazafelé
már nem akartunk cipelni egyet sem.)
Este még kisebb sétát tettünk a városban, közben a
Solomos Supermarketben néhány dolgot beszereztünk (pl. tej, szőlő, narancs). Az
egyik ajándékboltban egy nagyon tartalmas angol nyelvű Kefalonia és Ithaka
útikalauzt is vettünk, csupán 6 € volt az ára. A földrajzi, demográfiai és
egyéb általános adatokon túl történelmi áttekintést is ad az őskortól az egyes
korszakokon és uralmakon keresztül napjainkig. A látnivalókról részletes
ismertető található benne szép képekkel, térképekkel, útvonaltervekkel. Nagyon
jó. Ha a jövő héten úgy alakul, hogy tudunk autót bérelni, jó segítség és
információbázis lehet számunkra. Otthon egy darabig lapozgattuk a könyvet,
lehet azt mondani, hogy az általános részt el is olvastuk, utána korán
lefeküdtünk.