2010. szeptember 16. (csütörtök)
2/2. rész
Argostolitól
Lassi alig két kilométer, utána rögtön a híres, népszerű beach-ek következnek: a
Makris Gialos és Platis Gialos.
Mi
eredetileg Platis Gialost terveztük, de Makrisnál találtunk jó árnyas
fenyőligetes parkolót, így ott álltunk meg.
| Fenyők alatt parkolhatsz a Makris Gialos-beach-nél |
Úgy gondoltuk, majd a part mentén
el tudunk sétálni a másik beach-ig, de később láttuk, hogy egy elég meredek
kiszögellés választja el őket egymástól, a parton nem tudjuk megközelíteni, úgy
hogy letettünk erről a tervünkről.
| Makris Gialos napozó szettjei – a parkolóból jövet fogad ez a látvány |
Maradtunk
a Makris Gialos-on, és egyáltalán nem is csalódtunk benne. Nagyon jó strand,
vastag, puha homokkal. A víz nem gyorsan, inkább közepesen mélyül. Viszonylag
messzire be lehet úszni, amíg a bójasor nem jelzi a határt. Ezen kívül a
hóbortosabb és vakmerőbb vízisportok szerelmesei is hódolhatnak
szenvedélyüknek.
| Vastag homokszőnyeg a part |
| A napernyőkön túl is hosszan húzódik a strand |
| A vízisportok szerelmesei is hódolhatnak szenvedélyüknek |
| Nagyon kellemes a víz |
| Nem mélyül hirtelen |
Kb.
négy óráig voltunk lenn, közben sokszor fürödtünk, a köztes időkben pedig
napozással, vagy a napernyőnk alól nézelődve töltöttük az időt. Látnivaló
mindig akad, nem unatkozik az ember. Sokan vannak és mind a tengerben, mind a
parton mozgalmas az élet.
| Délutáni hangulat |
Hazafelé
nem Argostoli irányába indultunk el, még egyszer abba a húsdarálóba nem akartam
belemenni. Ráadásul azóta a forgalom valószínűleg még nagyobb lett.
Svoronata
településen (a közelében található a sziget repülőtere) át, kisebb utakon
terveztem átjutni az Argostoli – Skala főútra. Legalább a szigetnek ezt a
délebbi részét is meg tudjuk nézni közben.
Egy
kis döccenőt leszámítva ez sikerült is, csak Metaxata környékén kellett egy
picit keresni a megfelelő utat. Svoronata, Domata, Kourkoumata és Metaxata
környékén alig néhány négyzetkilométeren vagy nyolc irányba menő út található,
ennek ellenére elég simán kijutottunk erről a vidékről.
Peratata
település előtt jutottunk ki a kívánt hazafelé vezető főútra, ez a rész már
ismerős volt az előző napról.
Ja,
még annyit a kis falvakon keresztülvezető utakról, hogy meglehetősen keskenyek,
kanyargósak, a kifehéredett aszfalt-, ill. betonnal is javítgatott utat könnyű
eltéveszteni. Annál is inkább, mert sokszor az egyes udvarokra bevezető út is ugyanazon
anyagból készült, mint az útvonal. Az állandóan hol jobbra, hol balra kanyarodó
keskeny úton az embernek néha kétségei vannak, hogy nem éppen egy házhoz, vagy
egy hátsóudvarba hajtott-e be. Aztán később csak egy-egy felbukkanó közlekedési
tábla ad bizonyosságot, hogy mégiscsak a megfelelő úton halad. Nagyon érdekes,
de ugyanez jellemző volt a Lixouri-félsziget kis hegyi falvaira is.
Itthon
megszoktuk, hogy a közút élesen elkülönül a környezetétől (úttest, útpadka,
esetleg még járda). Kefalonián sok helyen annyira keskeny részen kell elférnie
az útnak, hogy sem járda, sem más nem található: faltól falig közút. Gyakran
előfordul, hogy két autó sem fér el egymás mellett. Ezért a legtöbb ilyen
helyen 30 km/h, vagy 20 km/h sebességkorlátozó táblák találhatók.
Este
hat óra körül értünk az apartmanunkhoz. Felvittük a strandfelszereléseinket,
majd én visszaültem a kocsiba és átgurultam vele a közelben lévő
autókölcsönzőhöz.
A
mai napon 131 km-t tettünk meg, a kilométer számláló 1446 km-en állt. Ezt azt
jelentette, hogy a három nap alatt összesen 483 km-t autóztunk a szigeten.
Beálltam
az udvarba, majd az üzletvezetőt kerestem. Még az irodájában volt, beszóltam,
hogy hoztam a kocsit, a kulcsot a megbeszélt helyre tettem. Még annyit mondtam,
hogy nagyon jó szolgálatot tett a kis autó, ő mondta, hogy örül neki és további
kellemes nyaralást kívánt.
Ki
sem jött megnézni, hogy milyen állapotban vittem vissza a járművet.
Este,
amikor a szokásos esti városi sétánkra indultunk, a kölcsönző mellett elhaladva
láttuk, hogy a kisautónk már azon a helyen áll, ahol elvégzik rajta az
ellenőrzéseket, a karbantartást, illetve lemossák.
Három napig volt nálunk az autó, de ez a három nap jó
értelemben vett tömény, sűrű élményekkel gazdagított bennünket.