2012. július 8., vasárnap


2010. szeptember 16. (csütörtök)

2/2. rész
Argostolitól Lassi alig két kilométer, utána rögtön a híres, népszerű beach-ek következnek: a Makris Gialos és Platis Gialos.
Mi eredetileg Platis Gialost terveztük, de Makrisnál találtunk jó árnyas fenyőligetes parkolót, így ott álltunk meg.

Fenyők alatt parkolhatsz a Makris Gialos-beach-nél
Úgy gondoltuk, majd a part mentén el tudunk sétálni a másik beach-ig, de később láttuk, hogy egy elég meredek kiszögellés választja el őket egymástól, a parton nem tudjuk megközelíteni, úgy hogy letettünk erről a tervünkről.

Makris Gialos napozó szettjei – a parkolóból jövet fogad ez a látvány
Maradtunk a Makris Gialos-on, és egyáltalán nem is csalódtunk benne. Nagyon jó strand, vastag, puha homokkal. A víz nem gyorsan, inkább közepesen mélyül. Viszonylag messzire be lehet úszni, amíg a bójasor nem jelzi a határt. Ezen kívül a hóbortosabb és vakmerőbb vízisportok szerelmesei is hódolhatnak szenvedélyüknek.

Vastag homokszőnyeg a part
A napernyőkön túl is hosszan húzódik a strand
A vízisportok szerelmesei is hódolhatnak szenvedélyüknek
Nagyon kellemes a víz
Nem mélyül hirtelen
Kb. négy óráig voltunk lenn, közben sokszor fürödtünk, a köztes időkben pedig napozással, vagy a napernyőnk alól nézelődve töltöttük az időt. Látnivaló mindig akad, nem unatkozik az ember. Sokan vannak és mind a tengerben, mind a parton mozgalmas az élet.

Délutáni hangulat
Hazafelé nem Argostoli irányába indultunk el, még egyszer abba a húsdarálóba nem akartam belemenni. Ráadásul azóta a forgalom valószínűleg még nagyobb lett.
Svoronata településen (a közelében található a sziget repülőtere) át, kisebb utakon terveztem átjutni az Argostoli – Skala főútra. Legalább a szigetnek ezt a délebbi részét is meg tudjuk nézni közben.
Egy kis döccenőt leszámítva ez sikerült is, csak Metaxata környékén kellett egy picit keresni a megfelelő utat. Svoronata, Domata, Kourkoumata és Metaxata környékén alig néhány négyzetkilométeren vagy nyolc irányba menő út található, ennek ellenére elég simán kijutottunk erről a vidékről.
Peratata település előtt jutottunk ki a kívánt hazafelé vezető főútra, ez a rész már ismerős volt az előző napról.
Ja, még annyit a kis falvakon keresztülvezető utakról, hogy meglehetősen keskenyek, kanyargósak, a kifehéredett aszfalt-, ill. betonnal is javítgatott utat könnyű eltéveszteni. Annál is inkább, mert sokszor az egyes udvarokra bevezető út is ugyanazon anyagból készült, mint az útvonal. Az állandóan hol jobbra, hol balra kanyarodó keskeny úton az embernek néha kétségei vannak, hogy nem éppen egy házhoz, vagy egy hátsóudvarba hajtott-e be. Aztán később csak egy-egy felbukkanó közlekedési tábla ad bizonyosságot, hogy mégiscsak a megfelelő úton halad. Nagyon érdekes, de ugyanez jellemző volt a Lixouri-félsziget kis hegyi falvaira is.
Itthon megszoktuk, hogy a közút élesen elkülönül a környezetétől (úttest, útpadka, esetleg még járda). Kefalonián sok helyen annyira keskeny részen kell elférnie az útnak, hogy sem járda, sem más nem található: faltól falig közút. Gyakran előfordul, hogy két autó sem fér el egymás mellett. Ezért a legtöbb ilyen helyen 30 km/h, vagy 20 km/h sebességkorlátozó táblák találhatók.
Este hat óra körül értünk az apartmanunkhoz. Felvittük a strandfelszereléseinket, majd én visszaültem a kocsiba és átgurultam vele a közelben lévő autókölcsönzőhöz.
A mai napon 131 km-t tettünk meg, a kilométer számláló 1446 km-en állt. Ezt azt jelentette, hogy a három nap alatt összesen 483 km-t autóztunk a szigeten.
Beálltam az udvarba, majd az üzletvezetőt kerestem. Még az irodájában volt, beszóltam, hogy hoztam a kocsit, a kulcsot a megbeszélt helyre tettem. Még annyit mondtam, hogy nagyon jó szolgálatot tett a kis autó, ő mondta, hogy örül neki és további kellemes nyaralást kívánt.
Ki sem jött megnézni, hogy milyen állapotban vittem vissza a járművet.
Este, amikor a szokásos esti városi sétánkra indultunk, a kölcsönző mellett elhaladva láttuk, hogy a kisautónk már azon a helyen áll, ahol elvégzik rajta az ellenőrzéseket, a karbantartást, illetve lemossák.
Három napig volt nálunk az autó, de ez a három nap jó értelemben vett tömény, sűrű élményekkel gazdagított bennünket.