2010. szeptember 14. (kedd)
2/2. rész
Fiscardo-ban
helyi döntés alapján védik a patinás központi részt. A belvárost teljesen
elzárták az autóforgalom elől.
| Kis fiscardoi utca |
Mindenkinek a külső részeken kell leparkolni,
így mi is az út mentén, a hegyoldal tövében álltunk le az autóval. Gyalogosan
sem nagyok a távolságok. Aszfaltos kis utcákon, illetve lépcsős közökön át
jutottuk le a kikötőhöz.
| A kikötő |
A vízen yachtok és vitorlások serege ringatózik.
Fiscardo yacht-kikötőjét állítólag világszerte jegyzik, még a módosabb
hajótulajdonosok, illetve nemzetek klubjai is.
A
kikötői részre velencei stílusban épített színes kis házak néznek – szerencsére
itt, Kefalonia északi részén nem okozott károkat a sziget nagy részén az
ötvenes években pusztító földrengés. A színes házak mentén körös-körül napernyős
kávézók, tavernák érik egymást.
| A Fiscardo-ra jellemző színes házak |
| Vendéglátóhely a parton |
Mozgalmas
élet zajlik, amerre csak néz az ember. A kikötői szemlélődés és pihenő után
teljesen bejártuk a környező utcácskákat, majd a kikötőn túli részre is felmentünk.
Fentről újra beláthattuk az egész fiscardói öblöt. Láttunk nagy komphajót,
innen indulnak járatok többek között Lefkada-ra is.
| A két "kalandor" (egy kedves, angolul beszélő hölgy ajánlotta fel, hogy lefotóz bennünket) |
| Fiscardo kevésbé nyüzsgő része |
Megkerestük
az autónkat és indultunk volna ugyanazon az úton, ugyanabban az irányban –
délkelet felé – tovább, ahogyan azt a térkép mutatja, hogy még egészen a
Foki-beach-ig lejussunk (elméletileg itt kellett lennie valahol nem messze). Ám
miután elindultunk – bizonyára nem erre kellett volna –, hamarosan egy zsákutca
táblával találtuk szembe magunkat, úgy hogy nem mentünk tovább.
Visszafordultunk, s amerről jöttünk, arrafelé indultunk vissza. Egy-két perc
alatt az Emblisi-beach-hez értünk. Fiscardo-ba menet ugyan egyszer már
elhaladtunk a beach-hez levezető út mellett, de akkor nem mentünk le. Most
letértünk jobbra, mert nagyon kíváncsiak voltunk a még csak képekről ismert
strandra.
| Az Emblisi-beach melletti úton |
Hát,
mit mondjak… Ennél nyugalmasabb, idillien szép helyet keveset találni a Földön.
Jó páran a parton pihentek, mások a türkizkék vízben. Teljes „relax” sugárzott
az egész környékről. Mintha egy díszlet részei lettek volna, csak itt a
természet alkotta meg a színfalakat. Véleményem szerint a pszichiátriai
eseteket nem gyógyintézetbe kellene küldeni, hanem erre a helyre. A javulás
garantált lenne.
| Szanatórium helyett – Emblisi-beach |
Az
Emblisi-beach-en mi nem fürödtünk, pedig kedvünk lett volna. A még ugyanerre a
napra betervezett Assos-félszigetet, valamint Myrtos-beach-et csak ilyen módon
volt esélyünk elérni úgy, hogy még estig haza is érjünk.
Mindenképpen
szerettük volna, hogy az említett két nevezetes hely is beleférjen a mai
programunkba. Szerencsére belefért.
Mindkét
helyre iszonyatosan nagy szintkülönbségű szerpentin vezet le. Talán Assos-ba nehezebb az út, mert sokkal
hosszabb, mint a myrtosi. (Vagy csak nekem tűnt úgy.)
| Az Assos-félsziget |
Assos
egy kis paradicsomi hely egy keskeny földnyúlványon. Hangulatos utcák, házak,
kis terek, mindezek festői földrajzi környezetben.
| A félsziget a földnyelvről fényképezve |
A
kis félsziget tetején lévő várromhoz gyalog lehet feljutni, mi ezt ez
alkalommal kihagytuk. Helyette a földnyelven a parányi település kusza kis
utcáit jártuk be.
| Festői hely |
| Strand a kis földhídon – háttérben a félsziget, tetején a várrommal |
| Assos – rusztikus környezet |
Az
assosi látogatás után visszakapaszkodtunk a felső szerpentinre, és némi autózás
után hamarosan Divarata-ba értünk, ahonnan leereszkedtünk a Myrtos-beach-re.
| A Myrtos-beach-re levezető út |
| Myrtos – a tenger itt nem csak a magasból türkizkék |
A
beach itt is olyan, mintha színfalak között lennél, de ez esetben nem
szobaszínházról van szó, hanem gigantikus díszletekről. A tenger idelenn a
fehér kavicsok és nagy kerek kövek között közvetlen közelről is ugyanolyan
gyönyörű türkizkék, mint amilyennek azt fentről látod. Nem hiába reklámozzák
sokszor Kefaloniát a Myrtos-beach-ről készült fotókkal.
| Csodás a tenger |
| A víz hirtelen mélyül a Myrtos-on |
| Színfalak között |
Az
Emblisi-vel ellentétben itt kipakoltunk a strandcuccainkat és letelepedtünk a
víztől nem messze. Elég sokan voltunk a parton. A hullámok ezúttal nem voltak
olyan nagyok, mint sok esetben előfordul. Nem teketóriáztunk, bátran
bemerészkedtünk a gyorsan mélyülő türkizkék vízbe. Nagy élmény volt.
Kb.
egy jó órát voltunk lenn, majd miután már jól bennjártunk a délutánban,
összeszedelőzködtünk és hazaindultunk.
| Jól benne jártunk a délutánban, sajnos indulnunk kellett |
Már nem terveztünk sehol megállást, a
Sami városnál található Antisamos-beach felkeresését is másnapra tettük át.
Fél
hét és hét között, még alkonyati napsütésben érkeztünk vissza Skala-ra.
178
km-t utaztunk ezen a napon, de ez nekem, aki nem hogy ilyen hegyi terepen,
hanem máshol sem autóztam az utóbbi időben, felért a duplájával is. Ennek
ellenére – meglepő módon – estére nem éreztem magam fáradtnak, gondolom, a sok
élmény és szép látnivalók feledtették velem.
Este volt egy kisebb afférunk a minap érkezett vendégek
egy részével. Valószínűleg a kedd esti fakultatív Argostoli autóbuszos
bevásárló úton lehettek és elég későn, kb ½ 12 körül értek haza. Úgy látszott,
Argostoliból visszafelé utazás közben a buszon nem tudták megbeszélni, hogy ki
mit vásárolt, mert éjfél előtt az ajtónk előtt kezdték el részletezni a témát –
és nem is halkan. Legtöbb esetben el szoktuk tűrni a számunkra kellemetlen
dolgokat is, jó a béketűrő képességünk, de ezúttal – mivel a hangos tereferének
csak nem akart véget szakadni – a nejem kiszólt nekik, hogy kissé késő van és
vannak, akik már pihenni szeretnének. Szerencsére vették alapot, mindenki
szépen besomfordált a szobájába. Csak később a felettünk lévő szobában rótta a
köröket a fapapucsos hölgy.