2012. július 4., szerda


2010. szeptember 14. (kedd)

2/2. rész

Fiscardo-ban helyi döntés alapján védik a patinás központi részt. A belvárost teljesen elzárták az autóforgalom elől.

Kis fiscardoi utca
Mindenkinek a külső részeken kell leparkolni, így mi is az út mentén, a hegyoldal tövében álltunk le az autóval. Gyalogosan sem nagyok a távolságok. Aszfaltos kis utcákon, illetve lépcsős közökön át jutottuk le a kikötőhöz.

A kikötő
A vízen yachtok és vitorlások serege ringatózik. Fiscardo yacht-kikötőjét állítólag világszerte jegyzik, még a módosabb hajótulajdonosok, illetve nemzetek klubjai is.
A kikötői részre velencei stílusban épített színes kis házak néznek – szerencsére itt, Kefalonia északi részén nem okozott károkat a sziget nagy részén az ötvenes években pusztító földrengés. A színes házak mentén körös-körül napernyős kávézók, tavernák érik egymást.

A Fiscardo-ra jellemző színes házak

Vendéglátóhely a parton
Mozgalmas élet zajlik, amerre csak néz az ember. A kikötői szemlélődés és pihenő után teljesen bejártuk a környező utcácskákat, majd a kikötőn túli részre is felmentünk. Fentről újra beláthattuk az egész fiscardói öblöt. Láttunk nagy komphajót, innen indulnak járatok többek között Lefkada-ra is.

A két "kalandor" (egy kedves, angolul beszélő hölgy ajánlotta fel, hogy lefotóz bennünket)

Fiscardo kevésbé nyüzsgő része
Megkerestük az autónkat és indultunk volna ugyanazon az úton, ugyanabban az irányban – délkelet felé – tovább, ahogyan azt a térkép mutatja, hogy még egészen a Foki-beach-ig lejussunk (elméletileg itt kellett lennie valahol nem messze). Ám miután elindultunk – bizonyára nem erre kellett volna –, hamarosan egy zsákutca táblával találtuk szembe magunkat, úgy hogy nem mentünk tovább. Visszafordultunk, s amerről jöttünk, arrafelé indultunk vissza. Egy-két perc alatt az Emblisi-beach-hez értünk. Fiscardo-ba menet ugyan egyszer már elhaladtunk a beach-hez levezető út mellett, de akkor nem mentünk le. Most letértünk jobbra, mert nagyon kíváncsiak voltunk a még csak képekről ismert strandra.

Az Emblisi-beach melletti úton
Hát, mit mondjak… Ennél nyugalmasabb, idillien szép helyet keveset találni a Földön. Jó páran a parton pihentek, mások a türkizkék vízben. Teljes „relax” sugárzott az egész környékről. Mintha egy díszlet részei lettek volna, csak itt a természet alkotta meg a színfalakat. Véleményem szerint a pszichiátriai eseteket nem gyógyintézetbe kellene küldeni, hanem erre a helyre. A javulás garantált lenne.

Szanatórium helyett – Emblisi-beach
Az Emblisi-beach-en mi nem fürödtünk, pedig kedvünk lett volna. A még ugyanerre a napra betervezett Assos-félszigetet, valamint Myrtos-beach-et csak ilyen módon volt esélyünk elérni úgy, hogy még estig haza is érjünk.
Mindenképpen szerettük volna, hogy az említett két nevezetes hely is beleférjen a mai programunkba. Szerencsére belefért.
Mindkét helyre iszonyatosan nagy szintkülönbségű szerpentin vezet le.  Talán Assos-ba nehezebb az út, mert sokkal hosszabb, mint a myrtosi. (Vagy csak nekem tűnt úgy.)

Az Assos-félsziget
Assos egy kis paradicsomi hely egy keskeny földnyúlványon. Hangulatos utcák, házak, kis terek, mindezek festői földrajzi környezetben.

A félsziget a földnyelvről fényképezve
A kis félsziget tetején lévő várromhoz gyalog lehet feljutni, mi ezt ez alkalommal kihagytuk. Helyette a földnyelven a parányi település kusza kis utcáit jártuk be.

Festői hely
Strand a kis földhídon – háttérben a félsziget, tetején a várrommal
Assos – rusztikus környezet
Az assosi látogatás után visszakapaszkodtunk a felső szerpentinre, és némi autózás után hamarosan Divarata-ba értünk, ahonnan leereszkedtünk a Myrtos-beach-re.

A Myrtos-beach-re levezető út
Myrtos – a tenger itt nem csak a magasból türkizkék
A beach itt is olyan, mintha színfalak között lennél, de ez esetben nem szobaszínházról van szó, hanem gigantikus díszletekről. A tenger idelenn a fehér kavicsok és nagy kerek kövek között közvetlen közelről is ugyanolyan gyönyörű türkizkék, mint amilyennek azt fentről látod. Nem hiába reklámozzák sokszor Kefaloniát a Myrtos-beach-ről készült fotókkal.

Csodás a tenger
A víz hirtelen mélyül a Myrtos-on
Színfalak között
Az Emblisi-vel ellentétben itt kipakoltunk a strandcuccainkat és letelepedtünk a víztől nem messze. Elég sokan voltunk a parton. A hullámok ezúttal nem voltak olyan nagyok, mint sok esetben előfordul. Nem teketóriáztunk, bátran bemerészkedtünk a gyorsan mélyülő türkizkék vízbe. Nagy élmény volt.
Kb. egy jó órát voltunk lenn, majd miután már jól bennjártunk a délutánban, összeszedelőzködtünk és hazaindultunk.

Jól benne jártunk a délutánban, sajnos indulnunk kellett
Már nem terveztünk sehol megállást, a Sami városnál található Antisamos-beach felkeresését is másnapra tettük át.
Fél hét és hét között, még alkonyati napsütésben érkeztünk vissza Skala-ra.
178 km-t utaztunk ezen a napon, de ez nekem, aki nem hogy ilyen hegyi terepen, hanem máshol sem autóztam az utóbbi időben, felért a duplájával is. Ennek ellenére – meglepő módon – estére nem éreztem magam fáradtnak, gondolom, a sok élmény és szép látnivalók feledtették velem.
Este volt egy kisebb afférunk a minap érkezett vendégek egy részével. Valószínűleg a kedd esti fakultatív Argostoli autóbuszos bevásárló úton lehettek és elég későn, kb ½ 12 körül értek haza. Úgy látszott, Argostoliból visszafelé utazás közben a buszon nem tudták megbeszélni, hogy ki mit vásárolt, mert éjfél előtt az ajtónk előtt kezdték el részletezni a témát – és nem is halkan. Legtöbb esetben el szoktuk tűrni a számunkra kellemetlen dolgokat is, jó a béketűrő képességünk, de ezúttal – mivel a hangos tereferének csak nem akart véget szakadni – a nejem kiszólt nekik, hogy kissé késő van és vannak, akik már pihenni szeretnének. Szerencsére vették alapot, mindenki szépen besomfordált a szobájába. Csak később a felettünk lévő szobában rótta a köröket a fapapucsos hölgy.