2012. július 5., csütörtök


2010. szeptember 15. (szerda)

2/1. rész
Mivel ezen a napon több helyet terveztünk meglátogatni, korábban akartunk indulni, ám végül mégiscsak fél kilenc lett belőle. Tegnap sajnos Antisamos kimaradt visszafelé. Azt is, plusz a mára betervezett Lixouri-félszigeti helyeket is egy napra tenni viszont kicsit húzós lett volna az ellenkező irányok miatt, így Antisamos ismét maradt – csütörtökre.
A mai útvonalterv: Skala – Argostoli-öböl (körben) – Lixouri – Kipouria – Platia Ammos – Xi – Lixouri – Argostoli-öböl – (LIDL-áruház) – Skala volt.
Úgy terveztük, hogy ma Skala-ról az Argistoli felé vezető legrövidebb úton megyünk, majd az Argostoli-öböl körülautózását követően nézzük meg a nyugati félsziget egy-két nevezetes helyét. Sajnos a Petani-beach, illetve a Zolából megközelíthető Vouti- és Agia Kiriaki-beachek nem fértek az útvonalba, mi inkább a félsziget nyugati és déli felére terveztük a látogatást.

A Skala – Argostoli úton haladva, balra végig a sziget déli tengerpartja
A déli parti beach-ek partja jellemzően homokos
Argostoli felé ugyan szintén eszeveszetten kanyargós és erős szintkülönbségekkel nehezített az út, de azért kissé szolidabb, mint a tegnapi északi út volt. Argostoli előtt egy néhány kilométeres szakaszon az út duplasávossá és kiváló minőségűvé vált, ott nagyon jól haladtunk. Argostoliba ezúttal nem mentünk be. Az előtte lévő körforgalomnál jobbra vettük az irányt és a Koutavos-öböl mellett, majd tovább észak felé haladva, (az óramutató járásával ellentétes irányban) meg kívántuk kerülni az egész Argostoli-öblöt.
Apropó, körforgalom. Még kefaloniai nyaralásunk előtt – ha jól emlékszem, valamelyik fórumon – olvastam, de mi is tapasztaltuk, hogy az itthoni gyakorlattal ellentétben, ahol is a körforgalomban haladó járműnek van elsőbbsége, itt a szigeten a körforgalmat kvázi egyenrangú útkereszteződésnek tekintve és a jobbkézszabályt alkalmazva annak van elsőbbsége, aki jobbról érkezik be a körforgalomba. Nem tudom, hogy a görögországi KRESZ hogyan írja elő, de így számomra abszolút nem logikus (pl. lassulhat, vagy be is dugulhat a haladás a körforgalomban). Mégis, a valóságban tapasztaltuk ezt a gyakorlatot. Nem hiszem, hogy csak udvariasságból adtak volna elsőbbséget nekem, aki a körforgalom felé tartottam, mert ez másnap is előfordult. Ez alkalommal – amikor még épp csak közeledtem a körforgalomhoz és nem is gyorsan, hogy esetleg a sebességemmel megtéveszthettem volna a másik jármű vezetőjét – egy a körforgalomban tőlünk balról érkező autóbusz állt meg, hogy elsőbbséget adjon nekünk. Nem hiszem, hogy ennyire túlzásba vinnék az udvariasságot. Mindenesetre én jobbra-balra figyeltem, nem szerettem volna felavatni a bérelt autót.
Az öblöt körülívelő úton található egy forgalomirányító lámpa is, ott, ahol a Sami – Argostoli főút becsatlakozik az öböl menti úthoz.
Az öböl keleti, északkeleti partján haladva nagyon szerpentines az út, de jó minőségű, s azt ugyanúgy a hegyoldalba vésték, mint a Myrtostól észak felé haladó utat. Ezen a szakaszon elképesztően gyönyörű kilátás nyílik Argostolira és az egész öbölre. Sajnáltam, hogy vezetnem kellett és nem nézhettem folyamatosan a panorámát.
Északon az út egy kissé eltávolodik az öböltől – itt található a leágazás is Zola felé –, majd nyugatnak, később délnek fordul és az Argostoli-öböl túloldalán halad.
Itt már vezetés szempontjából a magyarországi autós számára is barátságosabb a környék. Ezen a részen volt az egyetlen hely, ahol 90 km/óra sebességgel is mertem menni egy hosszabb egyenes szakaszon (lehet, hogy Kefalonián nincs is ilyen egyenes szakasz másik).
A helyiek persze általában mindig gyorsabban hajtanak, mint a megengedett legnagyobb sebesség, de számomra a sziget teljes úthálózata ismeretlen volt, így jobbnak tartottam az óvatosságot.
Az öböl nyugati oldala a sziget többi részének látványához szokott utazó számára kissé jellegtelen. Lixourit gyorsan elértük. Mivel mi a félsziget – egyben egész Kefalonia – legnyugatibb partján található Platia Ammos beach-hez akartunk menni, Lixouriban meg kellett találnunk azt az útkereszteződést, melynél letérhettünk az oda vezető útra. Ehhez egyszer végiggurultunk a város jórészt egyenes fűútján, melyen itt-ott volt egy-egy jelentősebb szintkülönbség (hosszan tartó bukkanószerűségnek nevezném inkább). Hullámvasútra emlékeztetett, na meg San Francisco utcáira (ez utóbbiakat csak képeken és filmekben láttam).
A térképet is áttanulmányozva úgy nézett ki, hogy a kikötői úttal szembeni (azzal ellenkező irányban lévő) kis utca vezethet el bennünket arra az útra. Ezen haladva Chavdata falun keresztül elérhető a Platia Ammos.
A kis utcára történő behajtást követően azért biztos, ami biztos, egy kocsiját mosó fiatal hölgytől megkérdeztem, hogy ez az út vezet-e Chavdata-ba. Ő udvarias angolsággal válaszolta, hogy igen. A városból kiérve balra lesz egy kis híd, arra rá kell hajtani, majd rögtön jobbra kanyarodni, úgy jutunk el oda. Így is volt, el sem lehetett téveszteni.
Chavdata után délnek fordultunk, majd Tipaldata faluban egy kis házikója előtt tevékenykedő öregúrtól kérdeztük meg, hogy Kipouria felé jó irányban megyünk-e. (Kipouria már teljesen a sziget nyugati oldalán található, monostoráról híres, innen lehet dél felől a legkönnyebben megközelíteni a Platia Ammost.)
A bácsi mondta, hogy igen, hamarosan jön egy kereszteződés, ott forduljunk jobbra. A térkép is alátámasztotta mondókáját, de jobbnak tartottuk, ha ezt más is megerősíti, ezért érdeklődtünk. Mondanom sem kell, tökéletes angolsággal mondta el az útbaigazítást. Megdöbbentünk… itt mindenki beszél angolul? Pedig ez már igencsak egy isten háta mögötti falucska volt.

A Lixouri-félsziget (egyben az egész sziget) legnyugatibb partja
Itt a partok meredeken zuhannak a tengerbe
Jó ideig kanyarogtunk hegynek fel-le, kopár, köves kecskelegelőkön át, ahol csak szúrós, szárazságtűrő növények nőttek a kövek között. Egy nagyon sok kanyarral tarkított résznél kecskefarmok húzódtak az út mindkét oldalán.
Ezek környékén volt olyan 2-3 km-es szakasz, gondolom a nyáj vonulási útvonala, ahol a szürke aszfalt egyáltalán nem látszott ki a kecskebogyó-szőnyeg alól. Ezt a kocsink alváza felől hallható folyamatos kopogásról is lehetett érzékelni.

A kipouriai monostor
Az út leereszkedett Kipouriáig, ahol rövid időre megálltunk pihenni, kívülről a monostort is megnéztük.
/a napnak folytatása következik/