2012. július 10., kedd


2010. szeptember 18. (szombat)

Reggel korán szomszédainkat a szokásos ajtódöngetéssel ébresztette kedves ismerősük. Nem tudom, miért, talán azért, mert a hatvan-hetven közötti meglett emberek egyébként maguktól nem tudnának felébredni, de mindegy. Az ügyeletes ezzel ébresztőt fújt az első emelet összes lakójának is.
Felkeltünk, majd reggeli után a szokásos kis gyalogtúránkra indultunk. Poros felé a parti út mentén, amíg a gyalogjárda tart, de ez alkalommal nem teljesen a Capri-fokig.

Kis beach a Skala − Poros út mentén
Szokás szerint jólesett a gyaloglás. Ütemesen haladtunk, csak a szemben haladó angol párokkal történő „…mornin’…, mornin’!...” köszöngetés tarkította a monotonitást, illetve szakította olykor félbe beszélgetésünket.
Háromnegyed tízre értünk vissza az apartmanunkba, a hazaindulók már összecsomagolt bőröndjeikkel, ill. utazótáskáikkal az apartman udvarán várakoztak. A szobákat 9 óráig most is el kellett hagyniuk a takarítás miatt.
Elmúlt 10 óra, mikor az utca végére begördült a Grand Tours autóbusza. Szépen sorban leszálltak azok, akik a Renieri-be foglalták le szállásukat. Feltűnt, hogy az előző heti turnushoz képest nagyon fiatal az érkező társaság. Ennek, személy szerint nagyon örültem, talán nem ismétlődik meg az előző heti nyugdíjas baráti kör által okozott néhány kellemetlen eset. Még általános és középiskolás korú fiatalok is érkeztek, gondolom, egy hétre kikérték őket a suliból.
Még ebéd előtt mi is elhagytuk a szobánkat, mert a múlt heti tapasztalatok alapján gondoltuk, hogy a többi szoba után a mienket is kitakarítják.
A város butikjait és ajándékboltjait látogattuk sorra. Hosszas nézelődés után az egyikben sikerült is a nejemnek egy szuper nyári sortot venni… ezzel mi is támogattuk a görög kisvállalkozókat.
Amikor visszatértünk az apartmanba, a tulajdonos hölgy barátságosan közölte, hogy nálunk csak holnap takarítják a szobát, de ezt úgy mondta, mintha szégyellte volna. Majd még később is felszólt az erkélyünkre, amikor meglátott bennünket, még egyszer elnézést kért, s kérdezte, hogy nem lesz-e baj, ha holnap takarítanak és az ágyneműt is csak akkor cserélik. Megjegyzem, nagyon rendesek valamennyien, maga a tulajdonos hölgy, valamint a lánya és az alkalmazott takarítónő is. Egyébként a szabály az, hogy ők egy héten egyszer, a turnusváltás napján takarítják a szobát, mindenki teljesen kitakarított apartmanban kezdi meg az egyhetes időszakát. A köztes időben ki-ki maga tesz rendet és takarít a saját szobájában saját maga után. Ágyneműt és törülközőket persze nemcsak turnusváltáskor, hanem a hét felénél is adnak tisztát.
Megebédeltünk az apartmanban, Mariann a helyben vásárolt alapanyagokból finom lecsót készített. Jelen esetben tojásosat. (Nagyon szeretjük J .) Erre aztán, mivel szomjas lesz az ember, nagyon jólesett a görögdinnye. Most még jobb volt, mint tegnap este, már kellőképpen lehűlt a hűtőszekrényben.
Kisebb sziesztát követően most csak ide a közelbe, a Skala-beach-re mentünk le. Csak öt perc könnyű séta volt az út az apartmantól.

A kis térről a Skala-beach-re levezető lépcsők
Igaz, a kavics-, mondhatni inkább sóder-part továbbra sem vált a kedvencünkké, de a víz nagyon jó volt. Az élénk déli szél a parttal párhuzamos irányban fodrozgatta a vizet, tehát érdekes módon nem a tengerből a partra csapódtak ki a hullámok, hanem mintegy keresztáramlásnak megfelelően hosszanti irányban fodrozódott a víz.

Skala-beach
Úgy terveztük, hogy közeli kedvencünkre, a Kaminia-beach-re (a nagyobb távolság, illetve a főút széli veszélyesebb közlekedés miatt) csak minden másnap fogunk menni. (Ez azt jelentette, hogy a még előttünk álló vasárnapi, keddi és csütörtöki napokon látogatunk majd oda.) De azokon a napokon is még kora délelőtt, amikor még általában csendes a víz. Dél körül szokott feltámadni a szél, utána már nagyon hullámos a víz, na meg a homokot is futóhomokként viszi a szél.
A kellemes strandolás után kb. 6 órakor mentünk fel a Renieri-be. Úgy látszik, a mai turnusváltásra nem mindenki busszal érkezett Kefaloniára. Már kora délután is láttunk autót érkezni, most a strandról feljövetelkor két újabb magyar rendszámú autót vettünk észre az épületnél, az utca másik oldalán parkolva.
Vacsora, pihenés, esti séta, betérő egy-egy üzletbe, kisebb vásárlás a Solomos-ban volt még a további esti program.