2010. szeptember 18. (szombat)
Reggel
korán szomszédainkat a szokásos ajtódöngetéssel ébresztette kedves ismerősük.
Nem tudom, miért, talán azért, mert a hatvan-hetven közötti meglett emberek
egyébként maguktól nem tudnának felébredni, de mindegy. Az ügyeletes ezzel
ébresztőt fújt az első emelet összes lakójának is.
Felkeltünk,
majd reggeli után a szokásos kis gyalogtúránkra indultunk. Poros felé a parti
út mentén, amíg a gyalogjárda tart, de ez alkalommal nem teljesen a
Capri-fokig.
| Kis beach a Skala − Poros út mentén |
Háromnegyed
tízre értünk vissza az apartmanunkba, a hazaindulók már összecsomagolt
bőröndjeikkel, ill. utazótáskáikkal az apartman udvarán várakoztak. A szobákat
9 óráig most is el kellett hagyniuk a takarítás miatt.
Elmúlt
10 óra, mikor az utca végére begördült a Grand Tours autóbusza. Szépen sorban
leszálltak azok, akik a Renieri-be foglalták le szállásukat. Feltűnt, hogy az
előző heti turnushoz képest nagyon fiatal az érkező társaság. Ennek, személy
szerint nagyon örültem, talán nem ismétlődik meg az előző heti nyugdíjas baráti
kör által okozott néhány kellemetlen eset. Még általános és középiskolás korú
fiatalok is érkeztek, gondolom, egy hétre kikérték őket a suliból.
Még
ebéd előtt mi is elhagytuk a szobánkat, mert a múlt heti tapasztalatok alapján
gondoltuk, hogy a többi szoba után a mienket is kitakarítják.
A
város butikjait és ajándékboltjait látogattuk sorra. Hosszas nézelődés után az
egyikben sikerült is a nejemnek egy szuper nyári sortot venni… ezzel mi is
támogattuk a görög kisvállalkozókat.
Amikor
visszatértünk az apartmanba, a tulajdonos hölgy barátságosan közölte, hogy
nálunk csak holnap takarítják a szobát, de ezt úgy mondta, mintha szégyellte
volna. Majd még később is felszólt az erkélyünkre, amikor meglátott bennünket,
még egyszer elnézést kért, s kérdezte, hogy nem lesz-e baj, ha holnap
takarítanak és az ágyneműt is csak akkor cserélik. Megjegyzem, nagyon rendesek
valamennyien, maga a tulajdonos hölgy, valamint a lánya és az alkalmazott takarítónő
is. Egyébként a szabály az, hogy ők egy héten egyszer, a turnusváltás napján
takarítják a szobát, mindenki teljesen kitakarított apartmanban kezdi meg az
egyhetes időszakát. A köztes időben ki-ki maga tesz rendet és takarít a saját
szobájában saját maga után. Ágyneműt és törülközőket persze nemcsak
turnusváltáskor, hanem a hét felénél is adnak tisztát.
Megebédeltünk
az apartmanban, Mariann a helyben vásárolt alapanyagokból finom lecsót
készített. Jelen esetben tojásosat. (Nagyon szeretjük J .) Erre aztán, mivel szomjas lesz az
ember, nagyon jólesett a görögdinnye. Most még jobb volt, mint tegnap este, már
kellőképpen lehűlt a hűtőszekrényben.
Kisebb
sziesztát követően most csak ide a közelbe, a Skala-beach-re mentünk le. Csak
öt perc könnyű séta volt az út az apartmantól.
| A kis térről a Skala-beach-re levezető lépcsők |
Igaz,
a kavics-, mondhatni inkább sóder-part továbbra sem vált a kedvencünkké, de a
víz nagyon jó volt. Az élénk déli szél a parttal párhuzamos irányban
fodrozgatta a vizet, tehát érdekes módon nem a tengerből a partra csapódtak ki
a hullámok, hanem mintegy keresztáramlásnak megfelelően hosszanti irányban
fodrozódott a víz.
| Skala-beach |
Úgy
terveztük, hogy közeli kedvencünkre, a Kaminia-beach-re (a nagyobb távolság,
illetve a főút széli veszélyesebb közlekedés miatt) csak minden másnap fogunk menni.
(Ez azt jelentette, hogy a még előttünk álló vasárnapi, keddi és csütörtöki
napokon látogatunk majd oda.) De azokon a napokon is még kora délelőtt, amikor
még általában csendes a víz. Dél körül szokott feltámadni a szél, utána már
nagyon hullámos a víz, na meg a homokot is futóhomokként viszi a szél.
A
kellemes strandolás után kb. 6 órakor mentünk fel a Renieri-be. Úgy látszik, a
mai turnusváltásra nem mindenki busszal érkezett Kefaloniára. Már kora délután
is láttunk autót érkezni, most a strandról feljövetelkor két újabb magyar
rendszámú autót vettünk észre az épületnél, az utca másik oldalán parkolva.
Vacsora, pihenés, esti séta, betérő egy-egy üzletbe,
kisebb vásárlás a Solomos-ban volt még a további esti program.