2012. július 16., hétfő


2010. szeptember 24. (péntek)

A visszaszámlálás ugyan már napokkal ezelőtt megkezdődött, most mégis elérkeztünk oda, hogy az utolsó, még teljes egészében itt tölthető napunkra ébredtünk Kefalonián. Elméletileg ez a nap is hasonló lehet, mint a többi, de sajnos mégsem lesz ugyanaz. Ami a különbség, hogy este már csomagolni kell, így elkezdődik számunkra az átmeneti állapot. Még nyaralásra készülődéskor, otthon, a csomagolás is más. Rá kell ugyan szánni az időt akkor is, de az olyankor afféle örömteli időtöltés. Amikor vége a vakációnak és csomagolnod kell, már teljesen más.
Mindenestre próbáltuk úgy kezdeni a mai napot is, mint az eddigieket. Bár az erkélyünkről kinézve furcsa felhőket láttunk a hegy fölött, a gyalogtúráról ma sem szándékoztunk lemondani.

Reggel érdekes felhőket láttunk az erkélyünkről
Mehettünk volna a hegynek fel, arra már régen voltunk, de szívünk a tengerhez húzott bennünket, így a szokásos útvonalunkon Poros felé vettük az irányt a part menti úton.

Idilli kis strand a Skala-ról Poros felé vezető út mentén
Jól is tettük, hogy ezt az utat választottuk, mert a reggeli időponthoz képest szokatlanul meleg volt. A tenger frissítő hatását általában lehet érezni, ma kivételesen nem lehetett. Nem volt igazán fárasztó a gyaloglás, de az erőltetett tempó miatt az ingünkön hamarabb átütött az izzadság.
Valószínűleg észrevette ezt az egyik taverna tulajdonosa (vagy alkalmazottja) is, aki angolul próbált beinvitálni bennünket egy frissítőre. Come in, would you like to have some fresh orange juice? Udvariasan elhárítottuk és mentünk tovább. Úgy látszik, fogyatkoztak az angol vendégei, s így próbált lendíteni az üzleten. Egyébként is, ha összehasonlítom a hónap elejei helyzettel, már észrevehetően sokkal kevesebben vannak a nyaralók, elvégre szeptember vége van. Jó egy-másfél óra múlva visszafelé ismét leszólított bennünket, hátha meggondoltuk magunkat. Bizonyára látszott rajtunk, hogy kissé kitikkadtunk. Ezúttal sem tértünk be, jobbnak találtuk, ha nem zökkenünk ki a tempóból.
Ez egyébként Skala végétől nem messze történt, ahol az országút tengerpart menti oldalán egy nagy fa hajót megtestesítő (vagy abból átalakított) vendéglátóhely van. Az úttest másik oldalán pedig az ottani épületben egy másik.

Visszafelé már nagyon meleg volt, a felhők elillantak
Tíz óra már biztosan volt, mikorra a Renieri-be értünk. Frissítőként hideg gyümölcsöt ettünk. Volt még narancsunk, az különösen jólesett. Emlékszem, amikor először jártunk Görögországban és a piacon narancsot vásároltunk, először megijedtünk, hogy te jó ég, itt éretlen gyümölcsöt árulnak? Az ott frissen kapható gyümölcs színe ugyanis nem az itthon megszokott homogén narancssárga, hanem az „éretlen sárga” mellett tele van zöldes árnyalatokkal. Akkor azt hittük, hogy éretlen és biztosan savanyú. Amikor aztán megkóstoltuk, tapasztaltuk, hogy össze sem lehet hasonlítani az itthon vásárolt naranccsal. Még a lehető legzöldebbet is mézédesnek találtuk az itthoni érettnek vélt, narancssárga színűekhez képest.
Miután rendbe szedtük magunkat, Marianna készített néhány szendvicset, szőlőt mosott meg, majd magunkhoz vettük a strandcuccokat is, hogy még egy utolsó strandolásra lemenjünk a tengerhez. Ezúttal csak ide, a Skala-beach-re. A legrövidebb utat választottuk. A kis utcánknak a mindössze egy házra lévő közelebbi végéhez mentünk (a Poros – Skala – Argostoli út itt kanyarodik kilencven fokban balra), majd a főút kanyargós irányát követve gyorsan le is jutottunk a parthoz (néhány kanyart követően egyébként a főutca végén található kis fenyőligetes főteret is érinti az út). Mi persze nem mentünk el a főtérig. A gyógyszertárat nem sokkal elhagyva egy kis meredek, gyalogos levezető úton könnyen elérhető a part.
A strandolás kellemes volt, a nap nem tűzött élesen.

Skala-beach – szűrt napsütésben
Ahogy telt az idő, egyre gyanúsabb felhők kezdtek megjelenni az égen. Eddig, a csaknem három itt töltött hét alatt elég kevés olyan nap volt, amikor egyáltalán bármilyen felhő is zavarta volna a napsütést. Most szokatlan volt a légkör, de egyébként jó idő volt, sőt kifejezetten meleg.
Hazafelé menet egy nagyon pici kitérőt tettünk, nem azon a lejárón mentünk fel, ahol lejöttünk a partra, hanem 50-100 méterrel arrébb (déli irányban). Tettük ezt azért, hogy a parttól nem messze, de már magasabb helyen található, szépen feltárt régi római kori villa maradványait megnézzük. Egyszer már az első héten terepfelderítés közben jártunk itt ugyan, de még egyszer szerettük volna megnézni a jó állapotban fennmaradt romot.

A Skala-beach-re levezető útnál tábla is mutatja az ókori római villa helyét
Csak az alapok maradtak fenn, de így is annyira életszerű még a mai napig is, hogy képesek voltunk gondolatban visszaforgatni az idő kerekét, s kis fantáziával elképzeltük, hogy milyen nagyszerű villa lehetett ez a maga idejében. Ami meg közben eltelt idő, szerintem az emberiség történelmében csak egy szemvillanás. Ma sem vagyunk mások, az ember ugyanolyan (bizonyos szempontból még rosszabb), így akár most, napjainkban is itt virulhatna ez a ház a maga lakóival együtt.

Római kori villa maradványai
Nagyon jó állapotban fennmaradt, gyönyörű mozaikpadló
Középen érdekes, labirintusszerű, térhatású geometriai minták
A maga korában nagyszerű épület lehetett
Miután visszatértünk az apartmanba, elkezdtük elcsomagolni azokat a dolgokat, amelyek már biztosan nem kellenek. Rendszereztük, illetve átgondoltuk, hogy hogyan lehetne majd ésszerűen és helytakarékosan elpakolni.
Mivel még este vásárolni is akartunk, sok időnk nem volt, így vacsorázni sem szándékoztunk beülni sehova. Hogy azért éhen ne maradjunk, átugrottam a közeli kebaboshoz két pitás gyros-ért. Közben a feleségem folytatta a csomagolást.
Később elindultunk a még hiányzó ajándékokat beszerezni. Egy kisebb körutat tettünk a városban, többnyire célirányosan mentünk, már tudtuk, hogy mit akarunk megvenni és azt is, hogy hol.
Közben az időjárás egyre érdekesebb lett, feltámadt a szél, lehetett érezni, hogy változás következik. Tényleg úgy volt. Ha hosszabb ideig tart a vásárlás, akkor kaptunk volna a nyakunkba nem is akármilyen égi zuhanyt. Ahogy hazaértünk, óriási szélviharral, dörgéssel, villámlással csapott le a vihar. Az erkélyről előtte még gyorsan bementettük a kint száradó néhány holminkat, illetve az Renieri tulajdonát képező asztalterítőt is lekaptuk. Csak a műanyag asztal és székek maradtak kinn, a székeket felfordítottuk. Olyan heves eső volt, s épp olyan irányból, hogy a csukott erkélyajtónk alatt vastagon hömpölygött be a víz. Folyamatosan kellett műanyag vödörbe felitatni. Még jó, hogy itthon voltunk, mert a már jól megrakott utazótáskáinknak is aláfolyt volna a víz, így szerencsére a szoba másik végébe tudtuk menekíteni azokat.
Csomagoltunk tovább, csak néhány – főleg még holnap is használatos – dolog maradt ki.
Még nagyon sokáig, kis szünetekkel csaknem egész éjszaka hallatszott kintről a szórványos mennydörgés, illetve az eső hangja.