2012. július 9., hétfő


2010. szeptember 17. (péntek)

Korán keltünk, úgyis mozgolódás hangjai hallatszottak az épületben, az ithakai fakultatív program résztvevői készülődtek. Megreggeliztünk, majd sportosan nekivágtunk a Poros felé vezető útnak, hogy reggeli gyalogtúránkat megtegyük. Már felkelt a nap, de még nem tűzött erősen, így a tengerpart mentén kellemes körülmények között szedtük a lábunkat. Az előző napokban úgyis elkényelmesedtünk egy kicsit, autóval jártunk-keltünk.

Szokásos reggeli gyalogtúránk mindig a partot követte
Ez alkalommal kicsivel tovább mentünk, mint amikor első alkalommal erre gyalogoltunk. Most ténylegesen elértük a Capri-fokot, a sziget legkeletibb pontját. Innen fordultunk vissza. Hazafelé kicsivel könnyebb volt, mert jobbára lejt az út. Majdnem hogy erőltetett tempónak is nevezhető volt, ahogy haladtunk, de nekünk így is kényelmesnek és könnyűnek tűnt a gyaloglás.

Vissza már lefelé ereszkedik az út Skala-ig
Az angolok zöme is ekkor kezdett el mozgolódni, készülődtek reggelizni, indultak a tavernákhoz, ahová az étkezésüket befizették.
Hazaérve lezuhanyoztunk, majd ebédig pihenőt tartottunk. Ebéd után a nagy meleg miatt sziesztáztunk, majd 3 óra után, bár még ekkor is nagyon meleg volt, felszedelőzködtünk strandcuccokkal, majd fehér terítők pluszban a vállakra, szalmakalap, s irány a kb. 2,5 km-re lévő Kaminia-beach. Ez a strand tetszett meg a környéken elérhető strandok közül a legjobban, tényleg jó strand.
A sóderes, rögtön mélyülő, (számunkra) csak cipőben látogatható Skala-beach bármennyire hosszú (több kilométer) és széles is, nem igazán nyerte meg a tetszésünket.

A Skala-beach folytatása a Poros felé kivezető út mentén
Azért persze még ide is le fogunk jönni, de elhatároztuk, hogy minden másnap a Kaminia-ra megyünk. Vállalva még a főút menti sétát, illetve a további csaknem egy kilométeres meredek kaptatós részt is visszafelé.

Lefelé a Kaminia-ra (itt még a főút mentén)
Ez már a főútról levezető kis út
Negyven perc alatt leértünk, nagyon belejöttünk a gyaloglásba. Lenn a parton viszonylag élénk, de jóleső szél fújt. Szépen fodrozta a vizet. Amint odaértünk „megszokott” helyünkhöz, lepakoltunk és rögtön megrohamoztuk a tengert. Csuda jó volt a víz. A parthoz közelebb sűrű, fehér hullámok, bent nagyobbak, lusták, szinte ringatták az embert.
Többször is fürödtünk, majd napoztunk, és így, felváltva. A napernyőt össze kellett csukni, mert az szél nagyon felélénkült, bármennyire leszúrtuk is azt, belekapott.
Nagyon klassz délutánt töltöttünk el, fél hat után indultunk haza.
Marianna a hazafelé vezető úton megállt szedrezni, sőt a nálunk lévő nagy joghurtos dobozba (amiben sütit hoztunk le) még szedegetett is az út további részére.

Szomjúság esetén is jólesik a szeder
Fekete színű, jó ízű, az itthon ismert szedernél kicsit apróbb szemű volt a frissítő gyümölcs. A sok megállás miatt (na, meg itt az út is meredekebb visszafelé) egy óra alatt jutottunk haza.
Este, sötétedés után a városban sétálgattunk, megvacsoráztunk, üldögéltünk a fenyőliget alatti padok egyikén, néztük az önfeledten játszó helybeli gyerekeket, akiket végül a szüleik alig tudtak hazatessékelni.
Hazafelé még pótoltuk a gyümölcskészletünket, sok-sok szőlőt és egy görögdinnyét vásároltunk. Ez utóbbit fel is vágtuk még este, hogy beférjen a hűtőbe, nagyon finom édes volt, szerencsére.
A gyümölcsevést követően (bár eredetileg nem így terveztük) menekülőre kellett fogni, mert a szomszédban elég komoly hangerővel felváltva sramli- és jódliszámokat kezdtek el sugározni kedves szomszédaink szerte a városban, de legfőképpen a városnak ezen a részén élők számára.
Valószínűleg végtelenített szalagról adhatták, mert újabb és újabb pattogós dalok hangzottak fel, nem akartak elfogyni a jobbnál jobb zeneszámok. A baj az volt, hogy ettől a vidéktől erősen idegen volt ez a stílus, sehogy sem harmonizált a kefaloniai környezettel. (Ekkor döntöttünk úgy, hogy sokkal jobb nekünk a városban.)
Egyébként zenét mi is hoztunk otthonról, na meg hozzá fejhallgatókat. Szó sincs róla, hogy nem szeretném a zenét, sőt zenei koroktól is függetlenül bármilyen műfaj jöhet, szinte mindenféle zenei stílusból vannak kedvenceim, de most itt a hangos sramli- és jódlizene nem igazán esett jól.
Mire hazaértünk, már viszonylag csendes volt a ház, csak egy-két stúdióban csomagoltak még serényen azok közül, akik holnap hazautaznak.