2010. szeptember 17. (péntek)
Korán
keltünk, úgyis mozgolódás hangjai hallatszottak az épületben, az ithakai
fakultatív program résztvevői készülődtek. Megreggeliztünk, majd sportosan
nekivágtunk a Poros felé vezető útnak, hogy reggeli gyalogtúránkat megtegyük.
Már felkelt a nap, de még nem tűzött erősen, így a tengerpart mentén kellemes
körülmények között szedtük a lábunkat. Az előző napokban úgyis elkényelmesedtünk
egy kicsit, autóval jártunk-keltünk.
| Szokásos reggeli gyalogtúránk mindig a partot követte |
Ez
alkalommal kicsivel tovább mentünk, mint amikor első alkalommal erre
gyalogoltunk. Most ténylegesen elértük a Capri-fokot, a sziget legkeletibb
pontját. Innen fordultunk vissza. Hazafelé kicsivel könnyebb volt, mert jobbára
lejt az út. Majdnem hogy erőltetett tempónak is nevezhető volt, ahogy
haladtunk, de nekünk így is kényelmesnek és könnyűnek tűnt a gyaloglás.
| Vissza már lefelé ereszkedik az út Skala-ig |
Az
angolok zöme is ekkor kezdett el mozgolódni, készülődtek reggelizni, indultak a
tavernákhoz, ahová az étkezésüket befizették.
Hazaérve
lezuhanyoztunk, majd ebédig pihenőt tartottunk. Ebéd után a nagy meleg miatt sziesztáztunk,
majd 3 óra után, bár még ekkor is nagyon meleg volt, felszedelőzködtünk
strandcuccokkal, majd fehér terítők pluszban a vállakra, szalmakalap, s irány a
kb. 2,5 km-re lévő Kaminia-beach. Ez a strand tetszett meg a környéken elérhető
strandok közül a legjobban, tényleg jó strand.
A
sóderes, rögtön mélyülő, (számunkra) csak cipőben látogatható Skala-beach
bármennyire hosszú (több kilométer) és széles is, nem igazán nyerte meg a
tetszésünket.
| A Skala-beach folytatása a Poros felé kivezető út mentén |
Azért persze még ide is le fogunk jönni, de elhatároztuk, hogy
minden másnap a Kaminia-ra megyünk. Vállalva még a főút menti sétát, illetve a
további csaknem egy kilométeres meredek kaptatós részt is visszafelé.
| Lefelé a Kaminia-ra (itt még a főút mentén) |
| Ez már a főútról levezető kis út |
Negyven
perc alatt leértünk, nagyon belejöttünk a gyaloglásba. Lenn a parton viszonylag
élénk, de jóleső szél fújt. Szépen fodrozta a vizet. Amint odaértünk
„megszokott” helyünkhöz, lepakoltunk és rögtön megrohamoztuk a tengert. Csuda
jó volt a víz. A parthoz közelebb sűrű, fehér hullámok, bent nagyobbak, lusták,
szinte ringatták az embert.
Többször
is fürödtünk, majd napoztunk, és így, felváltva. A napernyőt össze kellett
csukni, mert az szél nagyon felélénkült, bármennyire leszúrtuk is azt, belekapott.
Nagyon
klassz délutánt töltöttünk el, fél hat után indultunk haza.
Marianna
a hazafelé vezető úton megállt szedrezni, sőt a nálunk lévő nagy joghurtos
dobozba (amiben sütit hoztunk le) még szedegetett is az út további részére.
| Szomjúság esetén is jólesik a szeder |
Este,
sötétedés után a városban sétálgattunk, megvacsoráztunk, üldögéltünk a
fenyőliget alatti padok egyikén, néztük az önfeledten játszó helybeli
gyerekeket, akiket végül a szüleik alig tudtak hazatessékelni.
Hazafelé
még pótoltuk a gyümölcskészletünket, sok-sok szőlőt és egy görögdinnyét
vásároltunk. Ez utóbbit fel is vágtuk még este, hogy beférjen a hűtőbe, nagyon
finom édes volt, szerencsére.
A
gyümölcsevést követően (bár eredetileg nem így terveztük) menekülőre kellett
fogni, mert a szomszédban elég komoly hangerővel felváltva sramli- és
jódliszámokat kezdtek el sugározni kedves szomszédaink szerte a városban, de legfőképpen
a városnak ezen a részén élők számára.
Valószínűleg
végtelenített szalagról adhatták, mert újabb és újabb pattogós dalok hangzottak
fel, nem akartak elfogyni a jobbnál jobb zeneszámok. A baj az volt, hogy ettől
a vidéktől erősen idegen volt ez a stílus, sehogy sem harmonizált a kefaloniai
környezettel. (Ekkor döntöttünk úgy, hogy sokkal jobb nekünk a városban.)
Egyébként
zenét mi is hoztunk otthonról, na meg hozzá fejhallgatókat. Szó sincs róla,
hogy nem szeretném a zenét, sőt zenei koroktól is függetlenül bármilyen műfaj
jöhet, szinte mindenféle zenei stílusból vannak kedvenceim, de most itt a
hangos sramli- és jódlizene nem igazán esett jól.
Mire hazaértünk, már viszonylag csendes volt a ház,
csak egy-két stúdióban csomagoltak még serényen azok közül, akik holnap
hazautaznak.