2010. szeptember 22. (szerda)
Már
korábban terveztük, hogy egy napon a délelőtti buszjárattal átmegyünk Poros
kikötővárosba, majd visszafelé már gyalog jövünk. Útközben visszafelé így
jobban szemügyre vehetjük a gyönyörű tájat, végigcsodálhatjuk a változatos
tengerpartot. Tizenkét kilométer mindössze a távolság, ennyit minden különösebb
megterhelés nélkül meg lehet tenni. Egyetlen ellenfél lehet, az időjárás.
Annál
is inkább szerettünk volna átmenni, mert a korábbi ott tartózkodásunk idején
láttunk néhány olyan ajándéktárgyat, amelyek megtetszettek és amilyeneket azóta
sem láttunk egyetlen üzletben sem.
Ezek
voltak a terveink, de ehhez bízni kellett abban, hogy nem tűz száz ágra a nap,
valamint nem esik az eső.
És
csodák csodája, ezen a reggelen felhős, majdnem hogy borongós reggelre
ébredtünk. Ha így is maradna, ideális lenne az idő a gyalogtúrához. Megreggeliztünk,
lassan készülődtünk az induláshoz, így telt a délelőtt első fele. Közben a
felhős ég mit sem változott. Lementünk a part menti kis főtérre, ott a
buszmegálló. Többekkel − főként angolokkal − együtt, vártunk az autóbusz
érkezésére. Amennyit a múltkori megfigyelésünk alkalmával késett, most
körülbelül ugyanannyival hamarabb jött. Rögtön fel is engedte sorra az
utasokat. Mi is felszálltunk, a sofőrtől megvettük a fejenként 1,50 €-ba kerülő
jegyet, majd vártuk az indulást. Tényleg mindig nem erősségük a pontosság, mert
a busz 11.30 helyett 5 perccel hamarabb kigurult a megállóból. Éppen akkor az
esőcseppek is megjelentek a busz ablakán, aminek nem örültünk. Ha szurkoltunk
is korábban, hogy ne süssön a nap, ekkora időjárásromlásnak azért nem örültünk,
hisz visszafelé nem akartunk esőben gyalogolni, vagy hogy egy esetleges nagyobb
eső után az autók még csapják is a vizet. Kb. húsz perc alatt értünk Poros-ba,
közben az eső folyamatosan esett, a busz ablaktörője folyamatosan dolgozott.
Aztán
ahogy megálltunk és leszálltunk a kis poros-i főtéren, az utolsó esőcsepp is
épp akkor esett le. Nagyobb szerencsénk nem is lehetett volna.
| Poros − kosárpálya a parti központi tér végénél |
| Házak a hegyfal és a part között |
| Egyszerre indul a két komp - a kék Zakynthosra, a piros Kyllinibe |
| Porosi utcarészlet |
A
város határában, ahol egy nagy kanyarral és óriási emelkedővel fordul be az út
Poros-ba, találkoztunk azzal az angol házaspárral, akiket még délelőtt idejövet
a két település között hagytunk le a busszal. Mostanra értek ide gyalog. Hi… köszöntéssel haladtunk el egymás
mellett. Nekünk egyelőre könnyebb dolgunk volt, lefelé haladtunk.
Akiknek
az itt tartózkodásuk során van elég idejük és szeretnek gyalogolni,
mindenképpen ajánlom ezt a kb. 12 km-es utat végigjárni, mert nagyon szép. Busszal,
autóval mi is többször megtettük már korábban, de a gyaloglásnak varázsa van.
Van időd mindent végignézni, megállhatsz, jobban érzékeled a környezetet.
Poros-tól nem messze már egészen lenn, alig a tenger szintje fölött, a parton
fut az út, majd feljebb araszol, de marad a tenger mellett. Ahogy fogynak a
kilométerek, az út egyre magasabb, így egyre fentebbről nézhetsz alá a
csodaszép színű tengerre. Egyedül az autók mellett kell vigyázni, de itt van
elég hely gyalogolni. Jelzi ezt, hogy a hazavezető utunk során több angol
párral is találkoztunk, idősebbekkel és fiatalabbakkal is egyaránt, akik
gyalogoltak, vagy csak éppen megpihentek egy kicsit gyaloglás közben.
Némelyekkel váltottunk pár szót is.
Az
elején még lefelé haladó út úgy a táv egyharmadánál kezd el emelkedni. Ez
folyamatosan tart hosszabb szakaszon, mindaddig, míg az ember el nem jut a
Capri-fokig. Onnan már számunkra ismerős lett a környék (kiváltképp
gyalogosan), hisz reggeli túráink során eddig a pontig már nem egyszer
eljöttünk. Innentől egyébként már lejt az út Skala felé.
| A tengerpart Poros-nál |
| Fák a parton |
| Végig a part mentén halad az út |
Annak
ellenére nem viselt meg bennünket az út, hogy már Poros-ban kisütött ránk a
nap, és majdnem Skala-ig tűzött a fejünkre. Szerencsére kellemes szél fújt a
tenger felől. Ahogy közeledtünk, láttuk, hogy a délelőtti felhős, borongós idő
után már a Skala-beach-en is sokan napoznak, strandolnak. A merészebbek
gumimatracokkal, vagy anélkül élvezték a tengert, a partra csapódó óriási
hullámokat.
Igaz,
hogy nem tett nagyon próbára bennünket a túra, de ránk fért a pihenés.
Zuhanyozás és a tegnapi után a maradék fél sárgadinnye elfogyasztását követően
6 óráig sziesztáztunk.
Úgy
gondoltuk, hogy ma az erkélyünkön terítünk meg és fogyasztjuk el a vacsorát, de
azért, hogy a görög ízek mellett maradjunk, leszaladtam a három házra lévő
kebaboshoz, ahol két gyros-t kértem to
take away (elvitelre). Egyébként megfigyeltem, hogy ezen a helyen legalább
annyian kérik elvitelre az ételt, mint ahányan beülnek ott megenni. Kb. tíz
percet kellett várni, vagy még annyit sem és szépen becsomagolva, szalvétákkal
ellátva már át is vehettem a finom ételt.
Vacsora után sétálni és vásárolgatni mentünk. Az idő
este is nagyon kellemes volt, mint ahogy egész délután. Utólag nem is tudom,
hogy miért hoztam Görögországba egyáltalán melegebb ruhákat, egy csomó helyet
(és súlyt) megspóroltam volna az utazótáskáinkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése