2012. július 14., szombat


2010. szeptember 22. (szerda)

Már korábban terveztük, hogy egy napon a délelőtti buszjárattal átmegyünk Poros kikötővárosba, majd visszafelé már gyalog jövünk. Útközben visszafelé így jobban szemügyre vehetjük a gyönyörű tájat, végigcsodálhatjuk a változatos tengerpartot. Tizenkét kilométer mindössze a távolság, ennyit minden különösebb megterhelés nélkül meg lehet tenni. Egyetlen ellenfél lehet, az időjárás.
Annál is inkább szerettünk volna átmenni, mert a korábbi ott tartózkodásunk idején láttunk néhány olyan ajándéktárgyat, amelyek megtetszettek és amilyeneket azóta sem láttunk egyetlen üzletben sem.
Ezek voltak a terveink, de ehhez bízni kellett abban, hogy nem tűz száz ágra a nap, valamint nem esik az eső.
És csodák csodája, ezen a reggelen felhős, majdnem hogy borongós reggelre ébredtünk. Ha így is maradna, ideális lenne az idő a gyalogtúrához. Megreggeliztünk, lassan készülődtünk az induláshoz, így telt a délelőtt első fele. Közben a felhős ég mit sem változott. Lementünk a part menti kis főtérre, ott a buszmegálló. Többekkel − főként angolokkal − együtt, vártunk az autóbusz érkezésére. Amennyit a múltkori megfigyelésünk alkalmával késett, most körülbelül ugyanannyival hamarabb jött. Rögtön fel is engedte sorra az utasokat. Mi is felszálltunk, a sofőrtől megvettük a fejenként 1,50 €-ba kerülő jegyet, majd vártuk az indulást. Tényleg mindig nem erősségük a pontosság, mert a busz 11.30 helyett 5 perccel hamarabb kigurult a megállóból. Éppen akkor az esőcseppek is megjelentek a busz ablakán, aminek nem örültünk. Ha szurkoltunk is korábban, hogy ne süssön a nap, ekkora időjárásromlásnak azért nem örültünk, hisz visszafelé nem akartunk esőben gyalogolni, vagy hogy egy esetleges nagyobb eső után az autók még csapják is a vizet. Kb. húsz perc alatt értünk Poros-ba, közben az eső folyamatosan esett, a busz ablaktörője folyamatosan dolgozott.
Aztán ahogy megálltunk és leszálltunk a kis poros-i főtéren, az utolsó esőcsepp is épp akkor esett le. Nagyobb szerencsénk nem is lehetett volna.

Poros − kosárpálya a parti központi tér végénél



Házak a hegyfal és a part között
Egyszerre indul a két komp - a kék Zakynthosra, a piros Kyllinibe


Bementünk az ajándékboltba, ahol korábban láttuk a kiszemelt tárgyakat, körülnéztünk, vásároltunk. Később még további üzletekbe is benéztünk. Az egyik helyen frappét, egy kis szupermarketben pedig szőlőt is vettünk a gyalogos hazaútra. Egy óra körül indultunk haza ugyanazon az úton, amelyen korábban a busz hozott bennünket.

Porosi utcarészlet

A város határában, ahol egy nagy kanyarral és óriási emelkedővel fordul be az út Poros-ba, találkoztunk azzal az angol házaspárral, akiket még délelőtt idejövet a két település között hagytunk le a busszal. Mostanra értek ide gyalog. Hi… köszöntéssel haladtunk el egymás mellett. Nekünk egyelőre könnyebb dolgunk volt, lefelé haladtunk.
Akiknek az itt tartózkodásuk során van elég idejük és szeretnek gyalogolni, mindenképpen ajánlom ezt a kb. 12 km-es utat végigjárni, mert nagyon szép. Busszal, autóval mi is többször megtettük már korábban, de a gyaloglásnak varázsa van. Van időd mindent végignézni, megállhatsz, jobban érzékeled a környezetet. Poros-tól nem messze már egészen lenn, alig a tenger szintje fölött, a parton fut az út, majd feljebb araszol, de marad a tenger mellett. Ahogy fogynak a kilométerek, az út egyre magasabb, így egyre fentebbről nézhetsz alá a csodaszép színű tengerre. Egyedül az autók mellett kell vigyázni, de itt van elég hely gyalogolni. Jelzi ezt, hogy a hazavezető utunk során több angol párral is találkoztunk, idősebbekkel és fiatalabbakkal is egyaránt, akik gyalogoltak, vagy csak éppen megpihentek egy kicsit gyaloglás közben. Némelyekkel váltottunk pár szót is.
Az elején még lefelé haladó út úgy a táv egyharmadánál kezd el emelkedni. Ez folyamatosan tart hosszabb szakaszon, mindaddig, míg az ember el nem jut a Capri-fokig. Onnan már számunkra ismerős lett a környék (kiváltképp gyalogosan), hisz reggeli túráink során eddig a pontig már nem egyszer eljöttünk. Innentől egyébként már lejt az út Skala felé.

A tengerpart Poros-nál
Fák a parton
Végig a part mentén halad az út
A vártnál hamarabb, mintegy két és negyed óra alatt értünk át Skala-ra, pedig egy kilátópontnál megálltunk inni és szőlőt enni.
Annak ellenére nem viselt meg bennünket az út, hogy már Poros-ban kisütött ránk a nap, és majdnem Skala-ig tűzött a fejünkre. Szerencsére kellemes szél fújt a tenger felől. Ahogy közeledtünk, láttuk, hogy a délelőtti felhős, borongós idő után már a Skala-beach-en is sokan napoznak, strandolnak. A merészebbek gumimatracokkal, vagy anélkül élvezték a tengert, a partra csapódó óriási hullámokat.
Igaz, hogy nem tett nagyon próbára bennünket a túra, de ránk fért a pihenés. Zuhanyozás és a tegnapi után a maradék fél sárgadinnye elfogyasztását követően 6 óráig sziesztáztunk.
Úgy gondoltuk, hogy ma az erkélyünkön terítünk meg és fogyasztjuk el a vacsorát, de azért, hogy a görög ízek mellett maradjunk, leszaladtam a három házra lévő kebaboshoz, ahol két gyros-t kértem to take away (elvitelre). Egyébként megfigyeltem, hogy ezen a helyen legalább annyian kérik elvitelre az ételt, mint ahányan beülnek ott megenni. Kb. tíz percet kellett várni, vagy még annyit sem és szépen becsomagolva, szalvétákkal ellátva már át is vehettem a finom ételt.
Vacsora után sétálni és vásárolgatni mentünk. Az idő este is nagyon kellemes volt, mint ahogy egész délután. Utólag nem is tudom, hogy miért hoztam Görögországba egyáltalán melegebb ruhákat, egy csomó helyet (és súlyt) megspóroltam volna az utazótáskáinkban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése